Tóth Károly - Végh László (szerk.): Sociography 2012. Szociográfia a magyar-szlovák határ mentén 2012 (Somorja, 2012)
Gazsó Dániel: Ez itt "a sziti"
Nagyszelmencen lett egy zsúfolt parkoló. Üres bevásárlószatyrokkal jönnek ki kapuján, többnyire szlovák családok. Kocsijuk megó'rzéséért egész napra egy eurót fizetnek - amit a falu önkormányzata községfejlesztésre fordít -, aztán az említett schengeni határátkelő' felé veszik az irányt. Beállók velük a sorba. A szlovák határőr megnézi az útlevelemet és enged. Aztán az ukrán oldalon a kezembe nyomnak egy immigrációs lapot, amire a nevet, állampolgárságot, születési dátumot, nemet, az utazás célját és végkimenetelét kell ráírni. Mielőtt lepecsételnék, megkérdezik, kihez megyek és miért. Persze mindezt ukránul. Csak akkor vették a fáradságot, hogy keressenek valakit, aki beszél magyarul is, mikor elkezdtem angolul firtatni, mégis mit akarnak tőlem. Mondtam, hogy Mitró Ambrus barátomhoz megyek látogatóba, aki a 73-as szám alatt lakik. Gyanús volt nekik a sok információ. Mint megtudtam a sorban állóktól, mindenki csak azt mondja, hogy az ötvenesbe, vagy a húszasba megy, mert nem ismernek itt senkit. Vásárolni mennek. „Ez az egész határ körüli ügy kulturális céllal kezdődött, aztán lett belőle politika majd gazdasági ügy” - mondta Mitró Ambrus, akit a helyiek csak Öcsinek szólítanak. A határnyitás nem sokat oldott az elzártságon, Kisszelmencről továbbra sem lehet egyszerűen átsétálni Nagyszelmencre. Az átkelés drága, hosszan tartó és körülményes. „Hiába megvan a schengeni vízum, visszafordít a határőr. Igen, mert magyar schengeni vízumunk van. Azt kértük, mert a szlovákkal csak egyszer lehet átmenni és nehezen adják. Kell hozzá egy paksaméta, hogy mit tudom én, ha a nagyanyád leszármazottjai odaátról valók, akkor hamarabb megkapod. Magyar vízummal azt mondják, Magyarország felé kell átlépni a határt. Idefelé jöhetsz Szlovákián keresztül, de viszont odafelé nagyon nehezen engednek át. így, ha mégy Nagyszelmencre, Magyarországon keresztül át mégy, és Szlovákián keresztül jössz vissza. Ez a tranzitvízum mai napig van, hiába az Európai Unió. — fejtette ki Tóth Anett. Ennek ellenére, amióta megnyitották a határátkelőt a kisszelmenciek élete gyökeresen megváltozott. Az elmúlt négy évben, több mint hatvan kisboltot nyitottak itt, főként ukrán kereskedők, akik a környék városaiból jöttek. Többségük nem rendelkezik saját telekkel, kiskereskedéseiket a falu házai előtt állították fel. Egy helyért átlagban havi kétszáz dollár bérleti díjat fizetnek, ami egy a szomszéd község, Palágykomoróc (Palagy Komarivci), iskolájában dolgozó tanár fizetésének felel meg. Most a falu úgy fest, mint egy hatalmas kínai piac. A szlovák oldalról naponta többen lépik itt át a határt, mint Nagyszelmenc összlakossága. Az olcsó árak vonzzák őket 20
