Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

30

nanczi Villebald

fizikai folyamata érdekli. Ezzel szemben a fonológus a változó hangon át a változó értelmű tartalmat keresi (Laziczius, Bev. 76) és ezt a kürti nyelvjárás é hangjánál megtalálja. PL:

\mentem: menni ige múlt idő egyes 1. sz.

Iméntim: menteni ige jelen idő egyes 1. sz., tárgyas ragozás \ mentek: menni ige múlt idő többes 3. sz.

Iménték: menteni ige jelen idő egyes 1. sz., alanyi ragozás

)szemetek: szemét névszó többes alanyesete

Iszëmëtëk: szem névszó többes 2. sz., birtokos raggal

)kereket: kerék névszó egyes tárgyesete

Ikerekét: kerek melléknév egyes tárgyesete

\ termet: valakinek a termete, egyes alanyeset

! termét : terem névszó egyes tárgyesete

I kitek: én keltek

Ikétek: ők keltek

\hégyés: pl. a ceruza

(hégyes: pl. a vidék

i tekinted: tekinteni ige egyes 2. sz.

I tekinted: ’te szerinted’

Vigyetek: lenni ige felszólító mód jelen idő többes 2. sz.

Ilegyetek: vestra musca.

Tehát nem mindegy, hogy e-t vagy e-t ejt-e a kürti ember, mert akkor beszédének az értelme is változik. Nagyon jellemző ez a főném a kürti nyelvjárásra. Nyílt rövid e-nek a használata zárt rövid é helyett jobban bántja a kürti ember fülét, mintha ugyancsak azon nyelvjárási í helyett, é-t vagy palatalizált mássalhangzók helyett azoknak kemény alakját hallja.

A kürti nyelvjárás magánhangzóállománya az é főnömmel gazdagabb az irodalmi és köznyelvi hangállománynál. Tehát az é hang mint főném nem olyan értékű nyelvi szerep szempontjából, mint az ä vagy é variánsok. Amikor e-t vagy ä-t ejtünk, tudatalatti hangszándékunk nem tér el az a és e (illetőleg al, el) hangszándéktól: a szándék marad a, e vagy al, el, mert nincs értelemdifferenciálódásró! szó. De az é főném képzésekor a hangszándék is más, mint az e főnömnél, épúgy mint pl. k és f képzésekor, mégpedig azért, mert más-más funkcióval bíró beszédhangok realizálódnak (a hangszándékról: Laziczius, Bev. 12).

Űj fonémmel való gyarapodás gazdagodást jelent a nyelv számára. „Űj főném születése a nyelv kifejező erejének tetemes gyarapodását jelenti, mert ezáltal olyan értelmi vagy alaktani különbségek juthatnak hangkifejezéshez, amelyeket a nyelv ugyan azelőtt is ki tudott fejezni, csak nem elemi hangeszközeivel, hanem más módon“ (Laziczius, Bev. 84). De az ž-vel való fonémgyarapodás ellenére is azt látjuk, hogy az