Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
16 Danczi Villebald tételekben és rágós alakjaikban is megtartják: nagyórú, órod, az ő óra stb., ármány; ingújra vetközögyik, kabátúj, hüvékúj (hüvelykujj) stb. — További példák a kettős mássalhangzókra: (i) kissebbet, hitte, hiddé (hidd el), rikkant; (o) bottá, porra tör; (ö) ötté, szöllő, könnyezze, örömmé, örökkl. körre; (u) jusson, rúddá, puffan, lúddá, surran, túllíp; (ü) üggye-bajjá, ünnep, ilttettyi, tűzze-vassö stb. 4. Azonszótagú -r, -l, -j előtt a magánhangzó megnyúlik, jellege szerint zártabbá vagy nyíltabbá válik: a>á, e>e. Ilyenkor az -l kiesik vagy pedig hasonul a következő mássalhangzóhoz, az -r és -j változatlanul marad: ásó (alsó), vasájja (vasalja), burúvä (borulva), rámatyúva, merre; a következő szavakban nincs semmi jellegzetes változás: balta, zivatar, alkot, csalfa, kallantyú, talp. Két szóban al^ ó megfelelés van: alma : óma, szalma : szóma, egy szóban al á: falka : fáka. Az al hangpár viselkedésére nehezen alkotható szabály, mert sokszor megmarad al-nak, máskor pótlónyújtással úl>á, ismét más esetben az al -l-je beleolvad a következő mássalhangzóba, az említett két esetben pedig al : ó, egy esetben al : á. Ezekhez az esetekhez kombinációkként csatlakoznak a ragozás következtében jelentkező alakok, amikor az ai a szó végén vagy rag előtt áll. Így pl.: kazá, hazának, kazalok; marasztalt, marasztának stb. Az el- igekötőt már leírtam. A magánhangzók időmártéke (quantitas) r, I. j előtti helyzetben a következő képet nyújtja: rövid az ë, e hang a következő szavakban: serpenyő, mernyi, fërgetyü. përgetyü, serked stb. Az i hang tartama l, r, j előtt egyezik a köznyelvi i, í tartamával: tihanyi, zsír, birkoznyi, csirkásztatnyi, birtok, pirkad, kin stb. A következő esetekben hosszú ó van: gondókogyik, láncónyi, kárpótóhat, korhónyi, ócsó; -ból, ról > -bú, -rú : fárú, lórú, házbú, templombú; ol ú: ícúdús. Az o rövid marad: kormos, morgás, orvos, forma, korsó, korcsoja, forgó, tolvaj, dolmány, rojtos, gojhó (= csavargó) stb. Hosszú ó'-k : ördög, őrsig; pótlónyújtással: ődöklís, őnyi (ölni), őtöszkönnyi, köeesönn. Rövid ő k: körti, öl (mérték), törkő, nyöszörgő, pörsenís, Örzse. Rövid az u: surran, durcás, durva, hurcókonnyi, hurka stb. Pótlónyújtással hosszú az u: kúcs, fúnyi, múnyi, múnak (múlni, múlnak) stb. Rövid fl-vel: sürgöny, sürgős, kürtő, Kürt stb.; hosszú á-vel: küd, sűdő, bűn stb. A törökből átvett u-s hangú szavaknak egy része megőrizte az u-t a kürti nyelvjárásban olyan helyeken, ahol a köznyelvben o-t találunk pl. humok. A szláv nyelvekből átvett u hangzók egy része változatlanul megmaradt: puszta, másik része u > o fejlődést mutat: obrus*> abrosz, gnus*> gonosz. Az tt-szerű ószláv irracionális * hang átvételénél különbséget kell tenni. Ha szóvégen állott, bizonyos esetekben elmaradt: braU> barát, más esetekben a maradt utána: vnuk* > unoka. ásbóth Oszkár szerint ez az a hang nem a kemény jer (*) megfelelője, hanem a magyar
