Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

A kürti nyelvjárás hangtana

15

igéből képzett főnév magánhangzóval kezdődik. Tehát így hangzik: elesik, elünek, eladja, elád, eláraszt. A l- kezdetű igéknél az el>e változás megmarad: elapít (ellapít), eláttya (ellátja), elop stb. Az el- igekötő e változata tehát általánosnak mondható.

il>í: szíva (szilva), kinyit (kinyílt). Erre a változásra kevés példa akad. Általánosabb a köznyelvi alakok használata: nyíl, nyíltan, Vilmos, Vilma, Ilka, világ ^ vëlâg.

ol>ó: bőd (bolt), vótam, gondókogyik, polcóvar (pokolvar), hónap (holnap), óda (oldal), fót, gondónyi, mónár, jászó, parancsónyi, iszó (iszol), jáddzó (játszol), láncónyi, kárpótóhat, náspángóta, szónyi (szólni), szótá (szóltál), vóna, ódalog, ócsó (olcsó), dalónyi, tódanyi, hód (hold). Az ol>ó változás minden esetben megvan, amikor a következő szótag mássalhangzóval kezdődik. Ha „urasan“ akarnak beszélni, ott is ejtenek l-1, ahol annak nincs helye: csolnak, egy holnap múlva.

ul>ú: kúcs, túsó, hátúsó, burává, fordú, tanúnyi, magyarú, mekfúnyi (megfúlni), kezet, összekúcsónyi, mányi (múlni), mává (múlva). Az ul- változatlanul marad a nevekben és idegen szavakban, pl. Julcsa, szultán.

fíl>ö: főd (föld), kőccsönn (kölcsön), zöd, szémődök, őtöszkögyik, ebídőtem, kőtenyi, tötenyi, pörőnyi, füstőnyi, őtis (öltés), kőtís (költés), önyi (ölni), vőgy. Vannak kivételek is: tőltyfa, bölcs, fölhő, öl (távolságmérték).

ül> ű: küd (küld), nékű (nélkül), sűdő, sávé vagy sávéi (sülve), ütem (ültem), repűtek, kerűt, üdögéll, ütetmíny, körű, föjjü (fölül), törűköző; külső így hangzik: kíső.

2. Pótlónyújtás -r kiesésénél.

A szóvégi -r általában képződik: ëccër, másszor, akkor, cukor, gúnár, kisír (kísér), jókor, öccör (ötször), gyiikér, szekér, Péter. Két szót találtam, amelyben -r elmarad: hama (hamar), má (már). Ide csatolható a mi (= miér, m[i] ért ; vö. MNy. XXV, 225) kérdőszócska is.

3. Az ikerített mássalhangzók megtartják hosszúságukat, s így az előttük álló magánhangzó pótlónyújtás által nem gyarapodik. Példák: virrad : vërrad, forró, buggyan, csappan, durran, csërren, álló (olló), útájja (utálja), vakkant, lettem, eresszén, eggyig (eddig), rëggë, mellette, temette, benne, meggyes, ëggyes, kettes, vëlla, messze, ëssze, kallantyú stb. Találtam két olyan esetet, amelynél az ikerített -r (rr) röviden hangzik, de azért az előtte álló rövid magánhangzó megtartja rövidségét: foradalom, hurá (hurrá). Két szó van, amelynél pótlónyújtás áll be: ór (orr) és új (ujj). Az eredetileg hegy jelentésű orr szavunkban az -r rövid volt, amint mind a két tételt e szavak is igazolják: orom, orozat, or ja. Vogulban ur a. m. ’hegy’ (Zsirai M.: MNy. XXIII, 310; Mészöly: MNy. XXV, 328—31). Ezt a tulajdonságukat össze-