Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
8 Danczi Villebald testét a hangok és a belőlük épült alakok adják. Bennük éli a nyelv természetes életét, bennük figyelhetjük meg a nyelvnek legsajátosabb tulajdonságait“ (Haag Károly, A nyelvjárások tanulmányozásának egy új módszeréről: Nyr. XXXIII, 328). Ezért elegendőnek tartom csupán a hangtan tárgyalását ahhoz, hogy a kürti nyelvjárást a magyar nyelvjárások tarka virágos kertjében el tudjuk helyezni. A hangokról is épúgy, mint a nyelvről, elmondhatjuk, hogy élnek. Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de egy sem jár üresen. Minden emberöltő hoz magával újdonságot, ha nem is akkorát, mint amekkorát az ó-magyar kor nemzedékeinél látunk. Érvényes ez az igazság a kürti nyelvjárás hangjainak a fejlődésére is, hiszen mindenki észreveheti, hogy e község öregjei és fiataljai közé nemcsak az új érdeklődési körök hoztak különbséget, de a nyelv is, mind kifejezéseiben, mind hangjaiban. A fiatal és a legfiatalabb nemzedék nyelvén szembeszökően észrevehető a műveltségnek sűrűbb és nagyobb hullámokban való terjedése. A rádió, a könyvben és újságban leírt betű látása átalakítja beszédüket, közelebb hozza a köznyelvhez; a kürti magyarok idegen, főleg tót és cseh szavakat vettek be öntudatlanul is nyelvükbe, amelyek a cseh uralom megszűntével valószínűleg rövid időn belül ki fognak halni. Nemcsak új szók jutnak el nyelvükbe, de a pótlónyújtást is felváltja a magánhangzóknak és a mássalhangzóknak a köznyelv szerinti kiejtése (pl. vót helyett volt). Ez a dolgozat nem a fiataloknak az öregekéhez képest differenciálódott kiejtésével foglalkozik, mert az most erős forrásban van. és változékonysága miatt szabályszerűségek nem figyelhetők meg, hanem a letűnőben levő, feledésnek indult és az öregekkel sírba szálló hangokat akarja megrögzíteni. I. A KÜRTI NYELVJÁRÁS HANGTANA. A) Magánhangzók. a) Rövid magánhangzók, a) Zárt magánhangzók. Ez a fejezet azt vizsgálja, hogy az eredet szerint zárt rövid magánhangzók hangsúlyos helyzetben rövidek-e, vagy pedig hosszúak, továbbá, hogy milyen mértékben fordul elő a delabialisatio. 1. Időtartam. — Hosszú í van ezekben: bísztut, dícsír, ígíz, igír, íjjen (ilyen), irigy, kíván, pipa, pírongat, sima, tik (ti), tlktëkët, vígann, mi (miért), mőte (mióta), pírúllás, tílló, tlzenn; de sokkal több azoknak a szavaknak a száma, amelyekben az -f- az említett helyzetben rövid: finta, finom, tinta
