Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
A kürti nyelvjárás hangtana 9 (ele használatos ténta is), minta, piros, rikít, vidík, hirtok, pitar, Pista. Az ó-szlovén irracionális «-nek általában e, ë felel meg: hnolen, kresU>kërëszt; csak a tiszta szóban maradt i: ti’St«> tiszta. Hosszú ű-t ejtenek: füves, hüllís (delabialisatioval: hlvës); rövid az ü a következőkben: bütyök, csülök, gyümőcs, kürtő, külömb, füles, sül, ügyes, fürge, ürge, fütyüllö, fürdís, küpüllő, pünközsd. Érdekes két szónak családnévként való használata: Sütő mint családnév hosszú fi-vel használatos: Sütő, de a sütni ige minden más alakban megtartja a rövid tt-t. Futó mint családnév szintén hosszú á-val használatos: Futó. A futni igét nem használják; idegennek, urasnak tarifák. Hosszú ú van a következő szavakban: búza, cúkor, csúnya, púha, útáll, útállatos, bújdosás, bújtanyi, bújtvány, búvár, rúgó, nyúllánk; de a szavak többségében rövid az u: fullánk, csukógyik, csuklanyi, kutya, kuttatnyi, szurok (névszó; az ige: szúrok), kulacs, szutykos, puttony, pulyka, krumpli stb. 2. Illabiális magánhangzók: í^ű, ii: kíllő, firísz, hivës, kíseje (külseje valaminek), kísö (külső), kijjebb (küljebb), kőmíves, gyűszű, gyűrő, fődmlves; de gyakoribb eset a rövid ü képzése: bükkfa, csütörtök, tüdő, füge, szüle, fül, függő, füst, gyümőcs, püspök, büntet, sülied, süket, ésüt, süpped, süveg, üdvöséig, ünnep, kezünk, pünközsd, küdünk, ütünk (ütni), ütünk (ültünk), szüret, kürtő, Kürt, füzet, küpú, ürü, türelmes. ö^g megfelelés: sëtlt, sërit (sörét), sër; itt is több az erősebben labialis magánhangzó: köd, köt, szökik, szövet, követ (névszó), követ (ige), kő, kövek (kő, kőé, kőnek, követ, köve, köveké, köveknek, kövekét, kövekké), kövecses stb. ő^i: itet (őtet), ikët (őket), de bizonyos esetekben őköt. Az ő általában megfelel a kürti nyelvjárásban a köznyelvi ő-nek: főnök, bőr, kő, lőcs, födő, kötő, üllő, kíllő stb. o ë: csërda, bërétva, pozdërja. Az megfelelés is nagyon ritkán fordul elő. A csërda szó az énekben így hangzik : „Csordapásztorok, midőnn Bötlehembe . . (Az é'-s alak nyelvtörténetileg eredetibb). Az o szintén ellenáll a delabialisationak. Pl. köre, kopog, ropog, kóris (kórus) stb. ű ő: gyűsző, gyűrő; több szóban nem fordul elő az ű ő megfelelés. ß) Féligzárt magánhangzók: ë, ö. Az ë és ö magánhangzók nagyjában úgy szerepelnek, mint a köznyelvben. Csak az el szótagnál van eltolódás az öl javára, de kevés kivétellel ez is a szóvégekre zsugorodik. 1. ë van a következő szavakban: nëm, dëbë (bődön), ëssze, gébre (bögre), csëpëg csërëg, csërren, fôrtelëm gëriny vagy gëri, sër, sëtlt, vërës, cëllër, bëgy, kegyelem, ësztëk, vësztëk (venni), vertek, ëttek, szëttek, reťék, kender. A meg- és leigekötők mindig «-vei hangzanak, a be- és el- igekötők soha:
