Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Meleg Mária: Danczi Villebald élete és munkássága
tartottak. Virágvasárnap nyitották meg a kolostort a menekültek részére. A pincék, a szobák tele voltak menekültekkel. A padláson voltak elrejtve a zsidók. Sőt még azok a német katonák is, akik levetették a katonaruhát és civilt vettek fel, vagyis katonaszökevények voltak. A háború után Danczi Villebald magyar állampolgárként Magyarországon maradt. A határok le voltak zárva, kilenc évig nem mehetett haza. 1947-ben Orosz nyelvkönyv az általános iskolák V. és VI. osztálya számára címen tankönyvet ír (Danczi 1947). Miután 1949-ben megindul a szerzetesrendek feloszlatása, ő önként vállalja a lemondást. Ekkor kerül Balatonendrédre plébánosnak. Ebben az időben kezdődött a földműves szövetkezetek megalapítása, a paraszt gazdálkodás felszámolása. Danczi Lajos visszaemlékezései alapján ő a paraszt gazdák mellett állt ki a kommunisták ellen. Ezért letartóztatták, elítélték és munkatáborba küldték. Kőművesek mellett malterkeverőként dolgozott, ahol megbetegedett. Asztmás lett. Ezáltal alkalmatlanná vált a munkára és felmentették őt a további büntetés alól. Elbocsátották a Veszprémi Egyházmegyéből is8. 1951-ben Győrbe költözik, ahol 1951-1962 között tizenegy évig állami iskolákban orosz nyelvet tanít. 1962-ben tér vissza Pannonhalmára, az államilag elismert rendi keretbe. 1963-1973 között tíz éven át a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium igazgatója és a rendház házfőnöke. Vezetése alatt a gimnázium hírneve egyre erősödik. Miközben tanít, nevel, oktat, állami iskolákban, majd a gimnázium igazgatójaként, soha nem feledkezik meg papi teendőiről. 8 Kukorelliné Danczi Erzsébet elmondta, és sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy bátyja, Danczi Lajos tévedett, amikor azt állította Villebald atyáról, hogy munkatáborban volt. Kénytelen volt helyesbíteni az elmondottakat, ugyanis ő, Erzsébet, együtt volt bátyjával, Villebalddal Pannonhalmán. Lajos atya nem tudhatott ezekről az eseményekről, csak kilenc évvel később szerzett róluk tudomást, talán akkor valamit félreérthetett, ezért tévesen maradtak meg emlékezetében ezek az események. Hogy mi is történt valójában, arra így emlékezik Erzsébet: „Amikor az orosz csapatok egyre közeledtek, Villebald eljött értem Kürtre, mert nagyon féltett engem. Amikor Pannonhalmára érkeztek az orosz csapatok, én már ott voltam vele. Többször szemtanúja voltam, s nekem elmondta, hogy az orosz katonák számtalanszor megfenyegették, gépfegyvert fogtak rá, mivel csak ő tudott oroszul, őt vették elő mindenért. Akkor, ott Pannonhalmán kaphatta asztmáját, ott betegedett meg az állandó feszültség miatt. 1949-ben amikor elhelyezték Balatonendrédre plébánosnak, én is vele mentem, ott voltam mellette. Balatonendréden ért bennünket a szövetkezetesítés. Hogy ne vegyék el a parasztok földjeit, ne kínozzák az embereket, Villebald felajánlotta, hogy a templomi földeken alapítsák meg a szövetkezetét. Így a kisgazdáknak megmaradtak a földjeik, s mi is jól jártunk, mert haszonbért kaptunk a földek után. Itt kell megjegyeznem, hogy Villebald rendkívül jól tudott gazdálkodni. A pénzt mindig be tudta osztani úgy, hogy maradjon is. Minden kiadást és bevételt pontosan vezetett. Az anyagiakkal való bölcs bánásmódjának, gazdálkodásának köszönhetően tudta támogatni szüleinket. S tudott juttatni a rászorulóknak is. Pl. ott Balatonendréden, ha valaki segített neki, akkor a cigarettás dobozba még pénz is csúsztatott, így segített másokon. A sok kisgazda később egyesült s egy nagy gazdaságot alpítottak. Azután mi elkerültünk onnan. 1951-ben Villebaldot elhelyezték, ekkor ment Győrbe tanítani. Én pedig Tétre kerültem. Tanítónőként dolgoztam az általános iskolában. Később Győrbe mentem férjhez, s így közelebb kerültem bátyámhoz.“
