Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)

Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából

Az 1980-as évek gyűjtései nem tudták igazolni Danczi eredményeit. A faluban a kávás kosarat (aminek legelterjedtebb neve a ’fiikas’, ’fiikosár’) nem ismerték, helybeliek nem készítették. Egy szórványos adatra sikerült bukkannom, ami szlovák vándorkereskedők által a faluba eljuttatott, hasított fából (tehát nem fűzfavesszőből!) készített kávás kosárra (’opályka) vonatkozik. Később a Kisnánáról Kürtre települt szlovákok is használtak (fűzfavesszőből készített) kávás kosarakat (’filkó’). A faluban egyébként a fordított csonkakúp alakú, két füllel ellátott, fűzfavesszőből készített kosarakat használták, különféle méretekben (lásd részletesebben: Liszka 1989a, 139-141; Liszka 1992, 56-57).

19. kép:

Tárolóedényként szolgáló opályka. Kürt.

5. Edényhordó kendő: ismeretét és használatát Danczi 1941-es kutatása alátámasztotta, rögzítve, hogy „külön elnevezése nincs“. Méretei különbözőek, anyaga „többnyire ‘gyócs‘ vagy ‘karton. Ha gyerekágyasnak vittek enni, szép díyzes keszkenyőben vitték“. ‘Emberemlékez óta‘ használják.

A tálba rakott ételt szakajtóruhába kötve (az 1980-as években legalábbis így emlékeztek az edényhordó kendőre) vitték ki az aratóknak a határba. Ugyanezzel az eljárással vittek ételt a gyerekágyas asszonynak is, csakhogy abban az esetben szebb, ünneplősebb kendőbe kötötték a tálat (lásd részletesebben: Liszka 1989a, 139; Liszka 1992, 52).