Liszka József (szerk.): Kürt egének tündöklő csillaga. Emlékkönyv Danczi József Villebald OSB születésének 100. évfordulója alkalmából (Komárom-Somorja, 2010)
Szemelvények Danczi József Villebald kürti vonatkozású munkásságából
2.5. Az ősfoglalkozás szavai Kürt községben Ez a dolgozat ugyanazzal a Kürt községgel foglalkozik, amelynek magánhangzóival és mássalhangzóival foglalkoztam. Az itt ismertetendő szavak és kifejezések azt mutatják, hogy ez nép is ahhoz a nemzethez tartozik, amely kitörő örömében és megnyomorító szenvedésében meg tudja csókolni a kenyéradó rögöt, mert ez a rög adja testi, lelki és szellemi erejét, mint ahogyan ez a rög szívja magába verítékét is. De a magyar szavakon kívül találunk szláv és német jövevényszavakat is. A jövevényszavak száma nem nagy. Összegyűjtöttem a gazdasági élet, a házberendezés, az öltözetek, a kenderfeldolgozás és a szőlőművelés szavait. E tárgyköröket nem merítem ki teljesen, ahhoz még sok idő és megfelelő alkalom kell, hogy az idevágó szókincset és kifejezéseket összegyűjthessem. a) A gazdasági eszközök Kocsi részek: rúd, nyaklánctartó, rúdszárnva, kisefa a férhécën van. A férhécët a csatlóvas köti a tengőhő. A két rúdszárnyat a juh köti össze. Ez a juh tartja a nyújtót is. A sábdészkán fekszik a férgetvű. Mind a kettőn átmegy a dërikszëg, ami a nyújtót is tartja. Ez az első rész. A hátsó részt alkotja a kocsiiágas, ezen keresztül megy a nyújtóba az ágasszég, mögötte van a karika. A kocsihátsó farészén levő vasalást avstok-nak hívják. A kocsi felső részét alkotja két kocsidëszka és a két óda. Hátul a sas tartja az oldalt (ódát). A sas a kërësztfàn van, és az óda karikájába mélyed. Az óda két dorong-iát, az ódádorong-al a kötővas fogja össze. A kocsi elején és hátulján saragia van. Kerekekét a tengő tartja. A tengő a kocsiaiiába van illesztve, a kocsiajj(alj) felett van a kërësztfa. A kerék részei: kerékagy, a kíllők, a talp, a ráf, vagy sín, és a szegëk, a küpű, platnvi. kerékszëg. Nagyobb dombról lejövet kerékkötőláncot használnak, vagy pedig csuszát—. Az ódát a tengőre támaszkodva 20 A kocsi fékezésének egy sajátos és viszonylag ritka eszköze a csúszó’. Rendesen egy egyszerű (kb. 20 x 40 cm-es), az egyik végére erősített vaskarikával ellátott, téglalap alakú keményfadeszka. Az eszköz ritkábban ágasfából kiképezett formában is előfordult, s 1976-ban nekem is egy ilyen változatára sikerült rábukkannom a Kürttel szomszédos Szőgyénben. Lényege, hogy lejtőn való leereszkedés során a vaskarikán átfűzött lánc vagy kötél segítségével a kocsi, illetve szekér után, rendesen a ‘nyújtó’-hoz kötötték, azután a ‘saraglá’-ba kapaszkodva ráállott - általában a kocsi kíséretéhez tartozók közül - valaki, gyakran nő, és így, a földön húzatva magát, testsúlyával fékezte a jármű lendületét. A fékezésnek nem lehetett ez túl hatásos módja, éppen ezért csak az enyhébb lejtőkön alkalmazták. A csúszó a környező falvak közül Barton is ismeretes. Itt gyakran lópatkót is erősített a keményfadeszka aljára, hogy „jobban kaparja a földet”. Farnadon, Gyiván, Kisújfalun, Kőhídgyarmaton, Kürtön, Libádon és Sárkányon is ismerték a ‘csúszó’-t. Kisölveden és Zalabán ugyanezt az eszközt ‘csúzdá néven tartják számon, míg Lekéren csúsztató’, ‘csúsztatófá a neve. Nagykéren csikó’ vagy ‘kutya’ e fékező eszköz neve. A faluban a nevet mint a fakutya mondás eredetét ehhez az eszközhöz kötik, ugyanis a kocsi után vontatott ‘kutya’ éles, csikorgó hangot adott. Főleg aratáskor és hordáskor használták. Berencsben szintén ‘kutya néven ismerik az eszközt. E fékezőeszköz analógiái Európa más területeiről is ismeretesek, bár széleskörű feldolgozásuk még nem történt meg (bővebben lásd: Liszka 1992,63-65).
