Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Szlovákia településszerkezete tosítást igényelt. Ez maga után vonta Pozsony háttérbe szorítását. Habár az új állam megalakulásakor Pozsonyt szlovák fővárosként kezelték, ide tették a teljhatalmú szlovák miniszter, tulajdonképpen prágai kormánybiztos székhelyét, mégis fokozatosan elvették jogköreit és 1927-re már csak kerületi hivatali székhely lett a város. Nem változott ez a helyzet a háború után sem, mert az 1960-as években ugyan ide telepítettek bizonyos hivatalokat, de tényleges politikai befolyásolási, döntési lehetőség nélkül. Az 1968-ban létrehozott föderáció szlovák fővárosa is Pozsony lett, ide helyezték a szlovák kormányt, a minisztériumokat, a parlamentet, de a „normalizációnak” nevezett következő három év során elvették tényleges jogköreit és a prágai utasítások közvetítőjévé vált. A kommunizmus negyven éve sok vonatkozásban hátrányos volt Pozsonyra mint városra nézve is. Hasonlóan a többi volt kommunista ország fővárosához, Pozsony városa is a funkcionális és fizikai leromlottság állapotába került. A város hagyományos negyedeit, különösen történelmi belvárosát elhanyagolták, pusztulásra ítélték. Az iparosítással egyoldalúvá tették gazdasági életét. Az is csak a kor dühödt iparfejlesztésével magyarázható, hogy egy főváros közvetlen közelébe telepítették a szlovák országrész legnagyobb olajfeldolgozóját. A hatalmas, szocialistának nevezett, azaz Berlintől Vlagyivosztokig egyforma lakótelepek fölépítésével súlyosan megsérült a város sajátos arculata. Tipikus szocialista város lett Pozsony. IV.5. A (cseh)szlovák városépítés IV.5.1. A városok mint az ipar fellegvárai Csehszlovákiában - hasonlóan a többi szovjetek által megszállt, vagy szovjet érdekszférába került országhoz - 1948-tól új politikai rendszert vezettek be. Szovjet szemszögből ezeknek az országoknak az volt a geopolitikai szerepe, hogy a Szovjetuniót védjék az esetleges imperialista támadástól, illetve kiinduló pontjai legyenek a szovjetek világuralmi terveinek, amit a „Világ proletárjai egyesüljetek!" jelszóval takartak. Ennek jegyében kényszerült minden kommunista párturalom alatt álló ország készülni a harmadik világháborúra, ennek megfelelően a gazdaságban az iparosításba fektették a legtöbb erőt. Az iparosításnak ez az erőltetett, államhatalmi eszközökkel kicsikart fejlesztése megváltoztatta a gazdaság ágazati szerkezetét, és alapvetően befolyásolta a települések, ezen belül a városok szerepét. 64
