Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)

IV. Szlovákia településszerkezete

A (cseh)szlovák városépítés

Az ipar, az ipari termelés, az ipari üzemek telepítése városképző erővé vált. Elsősorban a már meglévő városokat iparosították, mert az új ideológia szerint a városi funkciók kiteljesedését jelenti az ipar, a minél nagyobb tömegeket foglalkoztató ipar megjelenése. Az ipar telepítését tehát politikai célok határozták meg, politikai szándékok döntöttek a területi különbségek megszüntetéséről is. A hirdetett ideológia minden esetben a munkásosztály megerősítése volt, az ipari üzemek területi elosztásán keresztül. A városok fejlesztése tehát összefonódott a munkásosztály és az iparfejlesztésével, az infrasturktúra és a lakásépítés, vagy egyéb központi funkciók csak ezeknek alárendelten jelentek meg. Ez az ideológia eltakarta a valóságot, hogy igazából a hatalmi centrumokban történtek a fejlesztési döntések. A prágai központi politikai hatalom a központi végrehajtó szerveknek adta tovább egy-egy városfejlesztés megvalósításának jogát, amit ők továbbítottak az illetékes területi központokba, ahonnan továbbadták a döntési lehetőségeket a helyi politikai-végrehajtó szerveknek. Ahhoz, hogy egy város bekerüljön egy ilyen fejlesztési láncba, a maga helyi, központi, hatalmi szerepét kellett megerősítenie. Egy város fejlesztéséhez a hatalmi kompetencia megszerzésére, megerősítésére volt szükség. Csak ennek birtokában tudtak ipart és ezt követően, erre hivatkozva lakótelepet, kiegészítő létesítményeket szerezni, kijárni a fölöttük lévő politikai-hivatali központoktól.

Mivel az iparfejlesztés megelőzött minden más tevékenységet, emiatt kell szólni először az ipar városformáló erejéről, és csak ezt követően a városlakókat érintő lakó- és ellátóegységekről, a tulajdonképpeni városfejlesztésről.

1948 és 1985 között Peter Mariot (1988) szerint Szlovákia gazdasági életében az ipar részaránya 39,9%-ról 68%-ra nőtt, miközben a mezőgazdaság aránya 32,3%-ról 6,6%-ra csökkent. Vezető iparágakká a foglalkoztatott munkások aránya alapján a gépipar (23,8%), az elektromos ipar (15,04%), az élelmiszeripar (8,4%), a vegyi- és gumiipar (8%), az acélipar (5,79%), üzemanyagipar (3,76%) egységei váltak. Ezek az iparágak foglalkoztatták az ipari munkásság 64,8%-át, ezek az iparágak termelték meg az ipari termékek 71,4%-át, és ezek adták az ipar eszközállományának 59,95%-át. Természetesen ez nem csökkenti az energiaipar, az építőanyagipar, a faipar, a textilipar stb jelentőségét, amelyek a munkások fennmaradó 35,18%-át foglalkoztatták, az ipari termékek 28,59%-át adták és az ipar eszközállományának 40,05%-át birtokolták.

65