Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)

IV. Szlovákia településszerkezete

Az első önálló szlovák állam szerepe a városépítésben

va bizonyítani a nem szláv népek arányának csökkenését. így süllyedt az 1930-as népszámlálás tanúsága szerint a pozsonyi magyar nemzetiségű lakosság számaránya 20% alá, aminek következtében a pozsonyi városi képviselőtestület 1933-ban megtartott rendkívüli ülésén szótöbbséggel elfogadták a magyarság nyelvhasználati jogának megszüntetését kimondó határozatot. Ekkor a karzaton helyet foglaló szlovák ifjúság örömrivalgásban tört ki és a magyar kisebbség nyelvi jogainak megvonása fölött érzett örömében harsány magyarellenes demonstrációt rendezett a pozsonyi utcákon. Teljesült nagy álmuk: a hagyományosan német és magyar jellegű Pozsonyban a csehszlovák elem elérte az abszolút többséget (Popély 1991, 109).

Az 1939-ben alakult Szlovák Állam már megkezdte a nyelvi-nemzetiségi arányok erőszakos megváltoztatását. Először a cseh lakosokat űzték el, aztán a város nagy létszámú zsidó közösségét semmisítették meg. Pozsony az 1939 és 1945 között létezett első független Szlovák Állam idején volt hat éven át először és teljes jogkörben Szlovákia fővárosa. Itt hozták létre az elnök, a kormány, a parlament, a Szlovák Nemzeti Bank és a külképviseletek székhelyeit. A „politikailag rendkívül problematikus" uralom alatt - hogy a szlovák politikailag korrekt kifejezést használjam - rögzült a szlovákok tudatában, hogy ez a fővárosuk, ez az igazi központjuk. A csatlós rezsim bukása után is megmaradt a városnak ez az egyelőre képzeletbeli szerepe, aminek a beteljesüléséhez várták a megfelelő történelmi pillanatot.

1945 után a győztesek mellett felbukkanó és magát polgárinak minősítő csehszlovák hatalom a kollektív felelősség elvét meghirdetve a németeket és a magyarokat tette felelőssé Csehszlovákia felbomlásáért. A Beneš-dekrétumokra hivatkozva űzték ki őket a városból és deportálással, lakosságcserével az országból is. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a „burzsoának” minősített személyeket, családokat üldözték el a városból vagyonuktól való gondos megfosztásuk után. A más nemzetiségűek elüldözésével párhuzamosan, 1919-től kezdve folyamatos volt viszont a szlovákok beáramlása, beköltözése a városba, akik fokozatosan átvették a közigazgatási-igazgatási-vezetői állásokat (a magyaroktól), a gazdasági egységeket, a boltokat, az üzemeket (a zsidóktól és a németektől).

A város hatalmi helyzete, fővárosként való elfogadása, jogi-közigazgatási-politikai súlya meglehetősen változó volt, hiszen igazából Csehszlovákia fővárosa Prága volt. Az új állam létrehozása, megszervezése cseh irányítással történt, a feladatok megtervezése, kivitelezése közpon63