Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
IV. Szlovákia településszerkezete
Szlovákia településszerkezete sem mérete, sem politikai-közigazgatási szerepe nem tette igazi fővárossá, de még nagyvárossá sem Bécshez, Budapesthez, Prágához, de még Brünnhöz viszonyítva sem (Miháliková 2006). Pozsonyhoz hasonlóan a közeli Bécs is excentrikus fekvésű. Bécs naggyá válásához a Habsburg-család politikai szerepvállalása járult hozzá a Német-Római Birodalomban, illetve Magyarországon. Fokozatosan európai jelentőségű birodalmi központ lett. Ausztria 1918-as felbomlásával földrajzi fekvése hátrányossá vált, mert túlságosan keleti a fekvése. A második világháború után a vasfüggönyt közvetlenül mellette húzták fel. Ez a hátrány 1990 és különösen Ausztria Európai Uniós tagsága (1995), majd a volt kommunista országok európai uniós csatlakozása után (2004) előnnyé válhat, amennyiben újból kelet felé irányuló gazdasági és politikai tevékenységet fog folytatni. Bécs excentrikus fekvését Ausztria szempontjából az is menti, hogy maga az ország nyugat felé terül el, útban a fejlett német, olasz és svájci területek felé. Ezzel szemben habár Pozsony nyugati fekvését kedvezőnek mondhatjuk, kedvezőtlen az, hogy maga az országtest kelet felé nyúlik, egyre kevésbe dinamikus tereken át. Nincs Pozsony számára kedvező vonzás kelet felé. Az új csehszlovák hatalom a királyi városnak az épületeiben kifejeződő hatalmi jelképein túl nem vette át, sőt elutasította a város sajátos identitását, a pozsonyiságot. Ennek összetevője volt a soknyelvűség, sőt ami még ennél is fontosabb, többféle kultúra együttes jelenléte. A történelmi Magyarország sok városa, köztük különösen a Felvidék városai sok nemzetiségűek, sok nyelvűek voltak. Többségük sajátos, még a középkorban kivívott, folyamatosan fejlesztett, finomított önállósággal rendelkezett, ehhez igazodó belső városi rendtartással, szokásokkal. A nyelvi hovatartozást meghaladóan a helyi identitásnak kiemelt szerepe volt ezekben a városokban. Szepesi szásznak, kassai polgárnak, pozsonyinak lenni mind más és más minőséget jelentett, mert a társadalmi együttélés szabályai nem a nyelvi hovatartozás mentén formálódtak. Vagyis a Felvidék városaiban a történelem hosszú évszázadai során, egészen 1918-ig a társadalmi és politikai jogok és kötelességek nem a nyelvi hovatartozás arányain múltak. Pozsony nevének Bratislavára változtatása a két világháború között szimbolikus foglalást jelentett. Pozsony nemzetiségi viszonyainak megváltozása kezdetben két módon történt. Egyrészt a betelepülő cseh tisztviselők és szlovák falusi lakosok növelték a szláv - korbeli kifejezéssel - a csehszlovák elem létszámnövekedését. Másrészt a népszámlálások visszaélései voltak hivat-62
