Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
III. A Felvidék városai 1918 előtt
A Felvidék városai 1918 előtt A memorandum csoportosítása alapján azonban további sajátosságokra lehet rámutatni. A legfontosabb észrevétel az lehet, hogy az általuk nemzetiségi szempontból vegyes népességűnek minősített vármegyék városaiban szám szerint több szlovák élt, mint a „legtisztábbnak” minősített szláv vármegyék városaiban. A „legtisztább” szláv vármegyék városaiban összesen 56 396 szlovák lakost regisztráltak az 1910-es népszámlálás alkalmával, míg a „vegyesnek” mondott, azaz magyar többségű vármegyék városaiban 69 053 főt, de ez mégis azt jelentette, hogy északon többségben voltak a városok lakosai között a szlovákok, mert arányuk 46,7% volt, szemben a déli városok 24,4%-ával. Érdemes megjegyezni, hogy 5 olyan város volt északon, ahol 50% fölött éltek szlovákok, ez 19 820 főt jelentett és csak egy esetben volt 73,7%-os (Breznóbánya, 3081 fő), míg a „vegyesnek" mondott déli vármegyékben 8 olyan város volt, ahol szintén 50% fölött volt a szlovákok aránya, ebből 4 esetben 80% fölött. Ezekben 36 907 fő élt. Északon ennek ellenére - a városok kis lakosságszáma miatt - valóban szlovák többség volt. A 32,8%-os magyarsággal szemben 46,7%-os volt a szlovákok aránya, ami átlagosan 3133 fős, azaz 47%-os szlovák népességet jelentett ezekben a kisvárosokban, szemben a délebbre lévő, többségében magyar nyelvű vármegyékkel, ahol a városokban átlagosan 3288 fős volt a szlovákság száma, ami 37,3%-os aránynak felelt meg. Igaz, északon minden városban 25% fölött volt a szlovákok aránya, míg a délibb vármegyékben 9 városban volt 16% alatt. Ugyanez a magyarok esetében északon azt jelentette, hogy egy városban volt 50% fölötti a jelenlétük (Zólyom, 56,5%, 4973 fő), míg délebbre 10 városban (111 667 fő). A német nemzetiségűek esetében az északi vármegyékben két városban volt 50% fölötti az arányuk (Gölnicbánya 54,7% és Késmárk 51,3%). A délibb vármegyékben nem érték el az 50%-os arányt, de 41,9%-os aránnyal Pozsony legnépesebb nemzetiségét adták (32 970 fő). A memorandum vármegyéinek nemzetiségi összetételét (1. táblázat) összevetve a városok nemzetiségi összetételével (4. táblázat) azt találjuk, hogy a vidék szlovák lakosságának nagy száma volt a döntő a nemzetiségi összetételt tekintve, szemben a városok nagyobb magyar nemzetiségi arányával (5. táblázat). 28
