Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
III. A Felvidék városai 1918 előtt
A Felvidék városai népesség szerint voltak a „legtisztább szláv megyék", azaz a szlovák többségű vármegyék városainál. A városok népességszám alapján elvégzett csoportosítása is azt mutatja (3. táblázat), hogy a Felvidék jellegzetes várostípusa a kis lélekszámú város volt. A törvényhatósági jogú városok számát tekintve még arányosan szórt volt az ide sorolható három város (Pozsony, Kassa és Selmecbánya), mert szinte minden kategóriába tartozott közülük egy-egy, de a rendezett tanácsú városok már csak 20 ezer (9 db), illetve 10 ezer fő alattiakkal (27 db) képviseltették magukat. 3. táblázat A korabeli Magyarország városainak csoportosítása népesség szerint 1910-ben Törvényhatósági jogú városok száma: 27 db Ebből az 1861-es memorandum által megnevezett vármegyében található 70 ezer fő fölött, köztük Budapest: 6 db 1 db (Pozsony) 50-70 ezer fő közötti népességű 6 db-30-50 ezer fo között 9 db 1 db (Kassa) 15-30 ezer fő között 6 db 1 db (Selmecbánya) Rendezett tanácsú városok száma: 111 db 30-60 ezer fő között 9 db-20-30 ezer fő között 16 db-10-20 ezer fő között 33 db 9 db (köztük Sátoraljaújhely) 1-10 ezer fő között 53 db 27 db Forrás: u.a. Ha a városokat az 1861-es memorandum szerinti csoportosítás szerint vizsgáljuk (lásd: 4. táblázat), akkor azt találjuk, hogy a „legtisztább szláv megyékben” - méretük és társadalmi-gazdasági súlyuk kicsinysége miatt nem is volt törvényhatósági jogú város, sőt Árva vármegyében még város sem volt, Alsókubint községként jegyezte a statisztika. Az ide tartozó 18 kisvárosban összesen 120 880 fő élt, és a városkák átlagos népessége 6716 fő volt. Köztük a legnagyobb népességű városnak Eperjes számított 16 323 fővel, és csak 4 város volt 10 ezernél nagyobb lélekszámú, mellettük voltak a legkisebbek, szintén négy város, közülük is a legkisebb Poprád 2283 fővel. Ennek az öt vármegyének a városodottsági fokát, vagy inkább a hagyományok továbbható erejét jelzi, hogy 25
