Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Tiltakozási, ellenállási formák a felvidéki magyarság körében

Az impériumváltásra ítélt dél-szlovákiai területek helyi közigazgatásának újjászervezése is merőben más utat járt be, mint északon. Több településen a közigazgatás megalakítását a helyi, magyar nemzetiségű kommunisták vették a kezükbe a Vörös Hadsereg bábáskodása mellett. Éppen ezért az első Csehszlovák Köztársaságban és a Horthy-féle Magyarországon is tapasztalatokat szerzett kommunistákat meglepetésként érte, hogy saját pártjuk - nota bene: internacionalista harcostársaik - a magyarok ellen meghozott kollektív bűnösség elve alapján kiparancsolta őket a helyi közigazgatásból, sőt mi több, megtiltották a magyarok felvételét a politikai pártokba.34 Ezzel - átmeneti időre - az aktív antifasiszták is páriává tétettek, a társadalmi történések perifériájára szorultak.

A szlovákiai magyarokat ért mindennapos atrocitások logikus következménye volt, hogy az egyének és a csoportok önkifejezésük példájaként különböző módon próbálták hallatni tiltakozó hangjukat. Elsősorban Pozsonyban és környékén, de az ország keletibb részein élt értelmiségiek voltak azok, akik keresték a kialakult helyzetből való kitörési lehetőséget. Ennek eredményeként az 1945 áprilisától létrejött érdekvédelmi szervezetek az általuk kiadott dokumentumokon keresztül próbáltak tiltakozni, és igazolni a szlovákiai magyar kisebbség ártatlanságát, illetve a háború során tanúsított antifasizmusát. Az önigazoló nyílt tiltakozások során született emlékiratokon, memorandumokon, tiltakozó beadványokon keresztül próbálták kifejezésre juttatni a kiépülő csehszlovák államhatalom - akár a csehszlovák kormány, akár a Szlovák Nemzeti Tanács - felé a magyar kisebbség két évtizedes lojalitását és antifasiszta magatartását. A jogtiprás elleni tiltakozás kényszere olyan személyeket sodort közös platformra, akik 1945-öt megelőzően viszonylag távol álltak egymástól, de személyes kapcsolatrendszerükben bízva mindent elkövettek, hogy enyhítsenek a magyarokat ért sérelmeken. Utólag már tudjuk, hogy küzdelmük nem járhatott sikerrel, hiszen a londoni és a moszkvai csehszlovák emigráció soraiban teljes volt az egyetértés a nemzeti állam megteremtésében, ami a nem szláv kisebbségek, vagyis a német és a magyar kisebbség teljes felszámolásában merült ki.

34 Az SZNT elnökségének 1945. április 7-én kiadott 26/1945. számú, a nemzeti bizottságokról szóló rendeletével a magyar és német többségű településeken az igazgatást a Belügyi Megbízotti Hivatal által kinevezett komisszár és a helyi közigazgatási bizottság látta el. 1945. május 18-án ugyanakkor határozatban tiltották meg a magyarok felvételét a politikai pártokba.

19