Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

Tiltakozási, ellenállási formák a felvidéki magyarság körében

ség kollektív bűnösségének meghirdetésével „a magyar kisebbség kérdésének megoldása” eddig nem tapasztalt tragédiákat fog szülni.29 Nagyon kevesen voltak a magyar politikai elit és a felelős értelmiségi réteg soraiban - akár a jobb-, akár a baloldalon -, akik sejtették, milyen megtorló intézkedéseket hoznak majd az elkövetkező napok, hónapok, évek.30

A kollektív bűnösség alapján meghozott jogfosztó rendelkezések - akár a Beneš-dekrétumokra vagy a Szlovák Nemzeti Tanács idevágó, diszkriminatív rendeletéire gondolunk - illúzióvá tették azokat az elvárásokat, amelyek országszerte, illetve a felszabadított területeken, még a csehszlovák kormányzati szervek megérkezése előtt, a szovjet katonai igazgatás idején is megfogalmazódtak. Miközben például Rozsnyón - 1945 áprilisában - a szovjet katonai helyőrség parancsnoka megbízta Sendler Ferencet a magyar nyelvű polgári iskola újraindításával, de a lábát megvető csehszlovák iskolaügyi hivatal megakadályozta azt, sőt Sendlert elbocsátotta az állásából.31 Az új hatalom berendezkedésének másik esetét írta le Mindszenty József esztergomi érseknek címzett panaszlevelében a galántai esperes-plébános, Lengyelfalusy József,32 hogy a szovjet katonai parancsnokság idején nyugalom volt Mátyusföld szívében, de miután 1945. június 10-én átadták az oroszok a városka feletti igazgatást a szlovák szerveknek, másnap reggelre ismeretlenek ledöntötték a katolikus templom előtt több évtizede felállított Szent István-szobrot.33

29 Lásd: Szarka László: A kollektív bűnösség elve a szlovákiai magyar kisebbséget sújtó jogszabályokban 1944 és 1949 között. In: Szarka László (szerk.): Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában 1944-1949. Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. Komárom, MTA Etnikai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kecskés László Társaság, 2005; Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége.” Pozsony/Bratislava/Pressburg, Pannónia Könyvkiadó, é. n.; Gabzdilová-Olejníková, Soňa-Olejník, Milan-Šutaj, Štefan: Nemci a Maďari na Slovensku v rokoch 1945-1953 v dokumentoch I. Prešov, Universum, 2005.

30 Tóth László: „Hívebb emlékezésül...”, i. m. 10-11.; Janics Kálmán: A hontalanság évei, i. m. 144-145.

31 A ÜPN, V-1004/38 Sendler František, KV ŠtB Bratislava, s. n., Sendler Ferenc 1949. március 18-i kihallgatási jegyzőkönyve alapján.

32 Lengyelfalusy (eredetileg Letocha) József (1888-1947) szentszéki tanácsos, galántai esperesplébános, a felvidéki katolikus magyarság egyik országos szervezetének, az 1934-ben alakult Szent Ágoston Társulatnak az alelnöke, egyházi író. 1946 elején Magyarországra menekült.

33 PL Esztergom, V-700/20-87. Lengyelfalusy József 1946. augusztus 31-én Budapesten kelt levele Mindszenty Józsefnek. Lengyelfalusy szerint a közeli Szeredből érkezett szlovákok egy csoportja döntötte le az éj leple alatt a szobrot. Az eredetileg barokk szobor ma a galántai Szent István-plébániatemplom hajójában van elhelyezve. Lásd: Bukovszky László-Pekarovié György: A galántai Szent István király plébániatemplom 200 éve. Sered’, Pro Renovatione, 2005.

18