Bukovszky László: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója (Budapest-Somorja, 2016)

A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség

lis szervezeteként határozták meg önmagukat. A szervezetet kifelé a szlovákiai magyarság egyfajta gyűjtőszervezeteként próbálták elfogadtatni, s elutasították az egyes magyar szervezetek közti rivalizálást: „Erőnket fölöslegesen ne forgácsoljuk szét” - áll egy helyen az Észak Szava című lap 1946 nyarán kiadott számában.348 Az egységre törekvés hangoztatása azt sejteti, hogy létezett rivalizálás az egyes szlovákiai magyar illegális érdekvédelmi csoportok között.

A második világháború után létrejött szlovákiai magyar érdekvédelmi szervezetek legtöbbjére illik az „illegális” jelző, hiszen a korabeli törvényekkel ellentétesen jöttek létre és fejtették ki tevékenységüket. A szlovák parlament 1945. május 25-én meghozott 51/1945 számú rendeletével megszüntette és feloszlatta Dél-Szlovákiában az összes magyar egyesületet, és ezzel együtt elkobozta a vagyonukat.349 Újabb szervezetek megalakítását a hatalom nem tette lehetővé a szlovákiai magyarok számára, bár történtek ilyen irányú kezdeményezések. Ezek után minden szervezett fellépés, többek között a Csmadnész érdekvédelmi tevékenysége is a kezdetektől illegális formában folyt. Ezzel a népi szövetség tagjai teljesen tisztában is voltak. Erről árulkodik például a Nagy Ferenc miniszterelnöknek címzett, 1946. szeptember 20-án kelt beadványuk, amelyben kiemelték, hogy a szervezet „illegalitásba szorult”.350

A többi csoporthoz hasonlóan a népi szövetség is arra törekedett, hogy érdekvédelmi tevékenységével próbáljon enyhíteni a csehszlovák nemzetállam szorításain, és elismertesse saját legitimitását, tevékenységének jogosságát, elsősorban a magyar kormány - ezen belül a külügyminisztérium - előtt. Erre meg is volt minden előfeltétele. A népi szövetség politikai profilja majdhogynem szinkronban volt a magyar kormány koalíciós arculatával. Ha - nem magunkénak vallva - respektáljuk az akkoriban is, azóta is felbukkanó leegyszerűsítő kategorizálást, akkor az úgynevezett jobboldali demokratikus népi-nemzeti irány mellett a baloldali eszmei áramlat sem volt számára teljesen idegen.351

Korábban már utaltunk arra, hogy az egyes ismert magyar érdekvédelmi szervezetek képesek voltak a közös fellépésre, de hatékony és tartós együttműködés nem alakult ki közöttük. Az egyes csoportok között a kényszerre épí348 Észak Szava, I. évf., 20. szám (a 17. szám újabb levonata), 2. oldal.

349 Szarka László (szerk.): Jogfosztó jogszabályok, i. m. 187-188.

350 PL Esztergom, V-700/20; 112-113. A Csmadnész 1946. szeptember 20-án kelt levele: „Elnök Úr!"

351 Ezt igazolják azok a dokumentumok, amelyek Fábry Józsefnek, a volt partizánnak és rozsnyói párttitkárnak a meghurcolását dokumentálták. Lásd a Forrásgyűjtemény 2. számú dokumentumát.

119