Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán-Sándor Eleonóra-Tóth Károly Nyelvhasználati jogok A kisebbségi nyelvhasználat szabályai Szlovákiában a 90-es évek elejétől heves politikai viták tárgya. Ennek a kérdésnek a rendezését megkülönböztetett nemzetközi figyelem is kísérte. A viták máig nem jutottak nyugvópontra. A kisebbségi nyelvek, illetve a szlovák nyelv használatának első törvényi szabályozása a rendszerváltás után a 428/1990. sz. törvény volt a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről. Ez a viszonylag szűkszavú, 8 paragrafusból álló törvény még többékevésbé valóban a hivatali kapcsolattartással foglalkozott az állami hivatalokban és az önkormányzatokban. Már ebben a törvényben megfogalmazódott az az alapelv, mely szerint bizonyos esetekben megengedett a kisebbségi nyelvhasználat, de az állam nem vállal semmilyen kötelezettséget e nyelvhasználat feltételeinek megteremtésére, ellenkezőleg, az állam feladata elsősorban és mindenekelőtt annak biztosítása, hogy az ország egész területén a szlovák anyanyelvűek akadálytalanul használhassák nyelvüket. 1992-ben a szlovák alkotmány bevezette az „államnyelv” fogalmát. Ez az új státus nyert kifejezést a 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvényben. Ez a szlovák nyelv kötelező használatát kiterjesztette a fegyveres testületek, tűzoltók, bíróságok tevékenységére, az iskolaügy, a tömegtájékoztatás, a kultúra, gazdaság, szolgáltatások, egészségügy területére azzal, hogy a törvény alkalmazása alóli kivételeket egyéb törvények tartalmazzák. A törvény megsértéséért pénzbüntetés kiszabását helyezte kilátásba. A törvényt az alkotmánybíróság is megvizsgálta, amely csak azt a rendelkezését találta alkotmányellenesnek, amely a polgárok számára kizárólag államnyelven engedélyezte a hatóságokkal való írásos kapcsolattartást, rámutatva, hogy ez szűkíti az alkotmányban megfogalmazott jogot a kisebbségi nyelvek használatára a hivatalos érintkezésben (pl. ÚS 8/96). Az alkotmánybíróság határozatának indoklásában úgy vélekedett, hogy az ENSZ-egyezményekben és az Európai emberi jogi kartában lefektetett politikai és polgári jogoknak nincs „nyelvi vonzatúk”, hacsak erre vonatkozóan nem tartalmaznak külön rendelkezést. Ugyanakkor az alkotmánybíróság elismerte a felülvizsgálatot kérők azon érvelését, mely szerint a 428/1990. sz. törvény eltörlésével a hivatali kisebbségi nyelvhasználati jog végrehajthatatlan lett. Formális okokból emelt kifogást a testület pénzbírság kiszabása ellen. Az alkotmánybíróság határozata és annak ellenére, hogy 1996-ban kihirdetésre került az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezménye is, a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény csak 1999-ben született meg az Európai Bizottság nyomására, mint az uniós tagság egyik politikai feltétele. 2001-ben ratifikálta Szlovákia A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartáját. A végrehajtására vonatkozó ratifikációs nyilatkozat differenciáltan kezeli a kisebbségi nyelveket, azaz a vállalt kötelezettségek esetében tekintettel van az adott nyelvet beszélők létszámára. Ennek köszönhetően a legerősebb vállalások a magyar nyelvre vonatkoznak. Ugyanakkor földrajzi tekintetben nem terjeszti ki a nyelvi jogok alkalmazását, hiszen „a regionális vagy kisebbségi nyelv területe” fogalom ez esetben is azokra a településekre vonatkozik, melyekben a kisebbségi állampolgárok legalább a lakosok 20%-át alkotják. A kormányjavaslatként 2009-ben a parlament elé került módosítás az államnyelv használatának szabályait további területekre terjesztette ki. 52
