Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán-Sándor Eleonóra-Tóth Károly port tagjainak jogai, törvényes érdekei vagy szabadságjogai sérültek, vagy ha az ilyen sérelem súlyosan veszélyezteti a közérdeket. Az előnyben részesítést célzó intézkedéseket az azokat elrendelő állami szervek kötelesek folyamatosan monitorozni, hatásukat értékelni, azokat nyilvánosságra hozni, hogy fenntartásuk indokoltsága bizonyított legyen; kötelesek ezekről az Emberi Jogi Központnak jelentést tenni. A törvény egyben kiegészítette a munkajog, a szociális ellátás stb. területét érintő lényeges törvényeket is a diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. A későbbiekben a törvényhozó minden új, a felsorolt területeket érintő törvénybe beépítette a diszkrimináció tiltását. Diszkrimináció esetén a sértett közigazgatási eljárásban vagy bírósági úton kereshet elégtételt; ha a diszkrimináló állami hatóság, önkormányzat vagy bíróság, végső soron az alkotmánybírósághoz is fordulhat. Kihasználhatja a sértett a mediáció lehetőségét is. Ahogy erről már szó esett, a bíróság előtti képviseletet elláthatják kormányon kívüli szervezetek vagy az Emberi Jogi Központ is. Az utóbbi intézmény a vitás ügyekben kialakított álláspontjával közvetítőként is felléphet. Az ombudsmanhoz intézett beadvány akkor lehet hatásos, ha az egyenlő bánásmód elvét állami hivatal sértette meg. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a diszkrimináció leggyakrabban a munkapiac területén fordul elő, alapja leginkább a nem és a kor, emellett a romákat a szolgáltatások területén is gyakran diszkriminálják. Anyanyelv miatti diszkrimináció miatt egyetlen esetben fordultak az Emberi Jogi Központhoz, de a panaszosok az ügy elbírálása előtt visszavonták beadványukat. A diszkriminációval kapcsolatos eddigi kutatások, de a törvény végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok is azt mutatják, hogy az egyéni jogsérelmek orvoslását célzó törvény elsősorban a nők, az idősek, valamint a „látható” kisebbségek, szlovákiai viszonylatban a romák egyéni jogvédelme területén hatásos. A magyar kisebbség tagjai, bár a sajtóban időnként meg-megjelennek olyan írások, amelyek anyanyelv miatti feltételezett diszkriminációról szólnak, ismereteink szerint eddig nem éltek a törvény adta lehetőségekkel és nem próbáltak bírósági úton elégtételt szerezni. Ez a helyzet érthető, hiszen az államnyelv ismeretének mint kvalifikációs feltételnek a megkövetelése bizonyos állások betöltésekor aligha minősíthető diszkriminatívnak. Az ombudsman 2008-ban közzétett tájékoztatása szerint hivatalának hatéves fennállása során 200, kisebbségi nyelven íródott beadványt kapott, ezek 75 százaléka volt magyar. A rövid ismertetőből, amely nem része az ombudsman rendes éves jelentésének, nem derül ki, voltak-e a panaszok között olyanok, amelyeket megalapozottnak talált. Bár az ombudsmani hivatal az egyetlen olyan országos hatáskörű közintézmény, amelyhez mindenfajta korlátozás nélkül fordulhatnak a polgárok anyanyelvükön, kifejezetten kisebbségi jogokat érintő sérelmek ügyében kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Ennek egyik oka lehet a tájékozatlanság, de az is, hogy nagy politikai és sajtóvitákat kiváltott kisebbségi ügyekben az ombudsman nem szokott állást foglalni, sem saját kezdeményezés alapján vizsgálatot indítani. Az információhoz és tájékoztatáshoz való jog Az anyanyelvű tájékoztatáshoz való jog szempontjából releváns törvények a sajtótörvény, a műsorszórásról szóló, a közszolgálati rádió és televízió jogállását és feladatait meghatározó törvény. 50
