Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Szlovákiában élő magyar kisebbség jogi helyzete A hátrányos megkülönböztetés tilalma A hátrányos megkülönböztetés alkotmányos alapelvét (12. cikk 2. bekezdés) a szlovák törvényhozás az Európai Unió megfelelő irányelveinek implementációjakor építette be komplex módon a jogrendbe. (Ezek a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról; a Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról; a Tanács 86/378/EGK irányelve a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról; a Tanács 76/207/EGK irányelve a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról; a Tanács 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról.) Az egyenlő bánásmódról és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló 365/2004. számú törvény két módosítást követően már teljes összhangban van az idevágó uniós irányelvekkel, sőt, azokhoz képest szélesebb körben biztosít védelmet a diszkriminációval szemben. A törvény bevezető rendelkezései szerint az egyenlő bánásmód elvének betartása a hátrányos megkülönböztetés tilalmát jelenti valaki neme, vallása vagy világnézete, faji hovatartozása, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozása, egészségkárosultsága, kora, szexuális irányultsága, házassági és családi állapota, bőrszíne, nyelve, politikai vagy egyéb meggyőződése, nemzeti vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, nemi identitása vagy egyéb helyzete miatt, másrészt a diszkriminációval szemben védelmet biztosító intézkedések meghozatalát. Az egyenlő bánásmód elvét a következő területeken kell alkalmazni: a munkajog és hasonló jogi viszonyok területén, a szociális ellátás, egészségügyi ellátás, az oktatás és az áruforgalmazás, illetve szolgáltatások nyújtása területén, mégpedig az adott területekre érvényes jogszabályokban meghatározott jogokhoz kötötten. Az alkalmazás kötelezettsége bizonyos korlátozásokkal a fegyveres testületekre is vonatkozik. Az eredeti törvény az etnikai csoporthoz tartozásból származó hátrányok felszámolása céljából megengedte az előnyben részesítést, ezt a rendelkezést azonban az alkotmánybíróság az alkotmány 12. cikke 2. bekezdésének szövegezésére hivatkozva megsemmisítette. Jelenleg hatályos formájában ezért a törvény kizárólag a korból és fogyatékosságból származó hátrányok, illetve a szociális és gazdasági hátrányok leküzdését szolgáló, az esélyegyenlőség gyakorlati megvalósulását célzó, korlátozott idejű, feltétlenül szükséges mértékű előnyben részesítést engedélyezi; ilyen intézkedéseket csak államigazgatási szervek hozhatnak s csak azokon a területeken, amelyekre az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása kötelező. A törvény további rendelkezései a bizonyítási eljárás, a diszkrimináció formái stb. vonatkozásában pontosan követik az uniós irányelveket. A szlovák antidiszkriminációs törvény nem hozott létre új hatóságot a törvény végrehajtásának ellenőrzésére, hanem az 1993-tól működő, független Szlovák Nemzeti Emberi Jogi Központot bízta meg ezzel a feladattal, beleértve a sértettek bíróság előtti képviseletét is. Ilyen képviseletet emberi jogi civilszervezetek is elláthatnak. A 9a paragrafus lehetőséget ad az emberi jogi szervezeteknek per indítására akkor is, ha az egyenlő elbánás elvének sérelme miatt nagyobb vagy meghatározatlan létszámú cso49
