Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Kisebbségi nyelvi jogok Szlovákiában az 1918-1968 közötti időszakban Az állam pozitív szerepvállalásának egyik ékes példája az 1921. évi 500. sz. törvény, amely alapján a Törvények és Rendeletek Tára (Sbľrka zákonu a narízenľ státu československého) a hivatalos, csehszlovák nyelvű megjelenés mellett, amennyiben lehetséges, az eredetivel egy időben, német, lengyel és magyar hivatalos fordításban is megjelenik. Mindez a gyakorlatban 1938-ig működött is. További fontos rendelkezést tartalmaz a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozóan az ún. banktörvény (1920. április 14-i 347. sz. törvény), amely a papírpénzeken cseh nyelvű szöveget ír elő, a bankjegy értékét azonban szlovák, orosz, német, lengyel és magyar nyelven is fel kell tüntetni. Ez a szabályozás érdekes példa a szlovák nyelv „kisebbségi státusba” való szorulására, s egyúttal a „csehszlovák nyelv" fikciójának életképtelenségére. Nagyvonalúan járt el az első köztársaságbeli csehszlovák jogrend a nemzetgyűlés képviselőivel szemben. Az 1920. április 15-i 325. sz. törvény lehetővé tette a német, orosz, magyar és lengyel nemzetiségű képviselőknek, hogy anyanyelvükön szólalhassanak fel, illetve terjeszthessék elő javaslataikat, kérdéseiket, interpellációikat, ahogy a képviselői fogadalmat is letehették saját anyanyelvükön. A név szerinti szavazás során is ezt a nyelvet használhatják, s a köztársasági elnöknek a képviselőházhoz intézett üzenetét kisebbségi nyelveken is kiadják. 2.3.3. Nyelvhasználat az önkormányzatokban A nyelvtörvény 3. §-a az önkormányzati hatóságok, képviselő-testületek és köztestületek nyelvhasználatát illetően tulajdonképpen az állam minimális elvárásait fogalmazza meg. Megállapítja, hogy a csehszlovák nyelvű szóbeli és írásbeli beadványokat a felsorolt szervek mindig kötelesek elfogadni és elintézni. A gyűléseken és tanácskozásokon mindig megengedett a csehszlovák nyelv használata. A nyilvános hirdetmények nyelvét illetően a törvény a végrehajtó hatalomra bízza a szabályozást. A 3. § (4) bekezdése meglehetősen általánosan utal a kisebbségi nyelvhasználat szabályaira: „A 2. § feltételei mellett kötelességük az önkormányzati hatóságoknak, képviselő-testületeknek és köztestületeknek más, mint csehszlovák nyelvű beadványokat elfogadni és elintézni, valamint a gyűléseken és tanácskozásokon más nyelv használatát is megengedni." A községi önkormányzatok nyelvhasználatának szabályozásának területén az „ügyviteli nyelv” fogalmáé a kulcsszerep. Az ügyviteli nyelv megállapítása a község hatáskörébe tartozik,8 ám be kell tartani a végrehajtási rendelet által megszabott feltételeket. Három lehetőség áll fent: 1. az államnyelv mint a község kizárólagos ügyviteli nyelve, amennyiben egyetlen kisebbség sem éri el a 20 százalékos hányadot; 2. a kétnyelvűség: a község ügyviteli nyelve az államnyelv is, amennyiben a községben az államnyelvhez tartozók száma nagyobb, mint az ügyviteli nyelvvé nyilvánított kisebbségi nyelvhez tartozóké, illetve ha az államnyelvhez tartozók aránya a községben eléri az ötven százalékot; 3. amennyiben a fenti két eset nem áll fenn, kizárólagos ügyviteli nyelvként használható a kisebbségi nyelv. 8. A végrehajtási rendelet 70. és 71. cikkelye 33
