Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Szalay Zoltán közötti kommunikációról, ez tulajdonképpen belső ügyvitelnek számít. Ami a bíróság döntéseit illeti, azokat kötelező a vádlott nyelvén is kiadni, kivéve, amikor az érdekelt erről lemond; e. a nyelvtörvény nem zárja ki az egynyelvű, azaz kizárólag kisebbségi nyelvű ügyintézést sem. A 2. § (3) bekezdése szerint „rendelet fogja megállapítani, menynyiben és mely bírósági járásoknál és hatóságoknál, amelyeknek hatásköre egyetlenegy járásra, mégpedig egy ily nemzeti kisebbséggel bíró járásra terjed ki, hasonlóképpen mely ezeknek közvetlenül fölébe rendelt bíróságoknál és hatóságoknál történhet az elintézés csak a fél nyelvén". A végrehajtási rendelet 37-40. cikkelye határozza meg a kizárólag kisebbségi nyelven való ügyintézés feltételeit. A legfőbb követelmény, hogy a bírósági járás lakosságának legalább kétharmadát ugyanahhoz, de az államnyelvtől eltérő nyelvhez tartozó állampolgárok tegyék ki.6 Ha ilyen járásról van szó, s a beadványt egy kisebbségi nyelvhez tartozó személy kisebbségi nyelven nyújtotta be, s a felek mindegyike ehhez a kisebbségi nyelvhez tartozik, vagy pedig, beadvány nélküli eljárás esetén, kizárólag a kisebbségi nyelvhez tartozó személyek vesznek részt az eljárásban, lehetséges csak a kisebbség nyelvén elintézni a beadványt és kézbesíteni a végzést; kiadni a végzést beadvány nélküli eljárás esetén; tárgyalni a felekkel, s erről hivatalos jegyzőkönyveket vagy ügyiratokhoz jegyzeteket készíteni; határozatokat és végzéseket kiadni; a címzettet a kézbesítendő iratokon, levélborítékokon és kézbesítési íveken feltüntetni. Fakultatív rendelkezésről van szó, a törvény sehol nem zárja ki az államnyelv használatának lehetőségét, ám amennyiben az adott bírósági járásban elégségesnek tűnik egy adott kisebbségi nyelv használata, a nyelvtörvény eltekint az államnyelv használatára való kötelezéstől. Ezzel tulajdonképpen, még ha ezt a jogszabály expressis verbis nem mondja is ki, lehetővé teszi a kisebbségi nyelv mint hivatalos nyelv használatát. A kisebbségi nyelvek egyéb területeken való használatáról további jogszabályok határoznak. A végrehajtási rendelet 1. cikkelyének m) pontja, illetve a 33. és 40. cikkely rendelkezik a végzések és okmányok pecsétjeinek nyelvéről. A kétnyelvű végzések és okmányok esetén kötelezővé teszi a kétnyelvű pecsétet, ha az a félnek szóló elintézés elengedhetetlen, szerves része. A „kisebbségi járások” bíróságainak és hivatalainak hirdetményei szintén kötelezően kétnyelvűek. A Szlovákia igazgatásával megbízott miniszter 1919. július 25-i 4148. adm. sz. hirdetménye engedélyezi a kétnyelvű körbélyegzők használatát a magyarlakta területeken. A végrehajtási rendelet lehetővé tette az útlevelek és egyéb utazási okmányok többnyelvűségét. Az 1923. évi 244. sz. kormányrendelet szerint a tisztviselők hivatalos címét kisebbségi nyelven is lehet használni. Az állam tevékenyen működött közre a kisebbségi nyelvek használata folyamán felmerülő következetlenségek kiküszöbölése végett: az egyes minisztériumok rendeletekben meghatározták az alacsonyabb szintű hivatalok hivatalos elnevezését az egyes kisebbségi (konkrétan német, lengyel és magyar) nyelveken.7 6. Ez az arány az 1928-as 229. sz. kormányrendelet által 75%-osra változik. 7. Gyönyör József a Belügyminisztérium 1922. május 22-i 26 711. sz. rendeletét említi, illetve a Külügyminisztérium 1924. november 24-i 194 601-1. sz. körlevelét (ez utóbbiban a Csehszlovák Köztársaság pontos megnevezését határozták meg). 32
