Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Kisebbségi nyelvi jogok Szlovákiában az 1918-1968 közötti időszakban

tén érvényes törvények nagy részét. Ennek megfelelően Szlovákia területén hatályban maradt az 1868:XLIV. te., amely a nyelvi jogokat szabályozta (lásd alább).

Ezt a szabályozást tovább árnyalta-pontosította néhány, a következő években elfogadott jogszabály. Az 1918. december 10-i 64. számú törvény 3. §-a szerint Szlovákiában szlovák nyelven kell a hivatalos ügyeket intézni, s más nyelvek használatát külön rendelettel fogják szabályozni. Efféle külön rendelet azonban az 1920-as Alkotmánylevél elfogadása előtt nem jelent meg. A nyelvi jogi szabályozás átmeneti megoldásához hozzájárult a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1919. március 19-i elvi jelentőségű határozata, amely megállapította a következőket: a csehszlovák nemzetnek az 1918. október 28-i 11. számú törvényben kinyilvánított önrendelkezése alapján megalakult csehszlovák állam nemzeti jellegéből logikusan következik, hogy a cseh (szlovák) nyelv az a nyelv, amelyen az állam és szervei kinyilvánítják akaratukat és gyakorolják jogaikat. Ezt a szabályozási vonalat követik továbbá az alábbi jogszabályok:- az 1918. november 2-i 1. számú csehszlovák törvény a törvények és rendeletek kihirdetésének szabályozásáról;- a már említett 1918. december 10-i 64. számú törvény a szlovákiai rendkívüli intézkedésekről;- valamint az 1919. január 30-i 56. számú igazságügyi miniszteri rendelet egyes állások betöltéséről.

A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság határozata a „más nemzeti törzsek” tagjai számára a „nemzeti lét kibontakoztatása” és a nyelvhasználat terén biztosítja a nemzeti jogokat, kiemelve, hogy az állam ezeket a jogokat csak akkor adhatja meg, ha nemzeti jellege nem szenved sérelmet. A határozat szerint ezek a jogok kizárólag a csehszlovák állampolgárokat illetik meg.

Az 1868:XLIV. törvénycikk a nemzeti egyenjogúság tárgyában meglehetősen tág kereteket biztosított az egyes nemzeti kisebbségek nyelvhasználata szempontjából. Rendelkezett többek között:- a törvényeknek az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén kiadandó hiteles fordításáról;- a törvényhatósági gyűléseken való anyanyelvi felszólalás lehetőségéről;- a községi bíróság előtti anyanyelvhasználat lehetőségéről;- a járásbíróság előtt a saját község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelve használatának lehetőségéről;- az idézésnek lehetőleg a fél anyanyelvén való fogalmazásáról;- az egyházközségeknek az anya könyvvezetés, az egyházi ügyek intézése és az iskoláik oktatási nyelve szabad megválasztásának lehetőségéről;- a községek közgyűlésének jegyzőkönyvi és ügyviteli nyelve meghatározásának lehetőségéről;- az ország minden polgárának saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez, ill. a kormányhoz benyújtandó beadványa anyanyelven történő megfogalmazása lehetőségéről.

A törvény részletes elemzésétől itt eltekintünk, tekintettel arra, hogy mindössze ideiglenes hatállyal szabályozta a nyelvi jogokat a két világháború közötti Csehszlovákiában.

27