Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A szlovák nyelvhasználati szabályozás elemzése... Az utcanevekhez hasonlóan a törvény megengedi, hogy az autóbusz- és vasútállomásokon, valamint a kikötőkön és repülőtereken is megjelenjen a kisebbségi nyelvű felirat. Ennek a rendelkezésnek nincs értelme, hiszen az államnyelvtörvény is megengedi, hogy ezeken a helyeken az államnyelvű mellett más felirat is legyen. Sőt, az államnyelvtörvény még bővebb jogokat is biztosít, hiszen általában minden településre vonatkozóan tartalmazza a megengedő szabályt, míg a kisebbségi nyelvtörvény csak a nyelvküszöb fölötti településekre vonatkozóan. Ennek magyarázata, hogy a kisebbségi nyelvtörvény 2011-es módosításának javaslata kötelezővé tette volna ezeket a kisebbségi nyelvű feliratokat, de ez a későbbiek során megengedővé változott. Az eredmény mindenesetre áttekinthetetlen, mert azt a látszatot kelti, hogy a nyelvküszöb alatti településeken tilos a kisebbségi nyelvű felirat, ami nyilván nem igaz az államnyelvtörvény alapján. Repülőterek esetében egyébként is teljesen értelmetlen a szabályozás, hiszen közülük egy sem található nyelvküszöb fölötti településen. Fontosabb, hogy ismét lehetőségről van szó, amely a helyi többség akaratától függ. Tapasztalataink szerint elenyésző a magyar felirattal rendelkező vasútállomások száma. Sőt, a vasútállomások esetében még a község véleménye sem mérvadó, hiszen a vasúti törvény (513/2009 Z.z. o dráhach) szerint a vasútállomás nevének megváltoztatását (például kétnyelvűre) a pálya üzemeltetője kérvényezheti a Vasúti Szabályozási Hivatalnál. Ez alapján az állami vasúttársaság minden további nélkül az ország összes vasútállomását kétnyelvűsíthetné, de mivel ez nem kötelessége, az eredmény ugyanaz, mint a tiltás - nincs Szlovákiában kétnyelvű megnevezéssel rendelkező vasútállomás. A törvény kihangsúlyozza, hogy az állomások kisebbségi nyelvű megjelölése csak a szlovák nyelvű név alatt helyezhető el, kisebb vagy ugyanakkora betűkkel. c) Veszélyre figyelmeztető feliratok Az életet, egészséget, biztonságot és vagyont veszélyeztető helyzetekre figyelmeztető feliratokra vonatkozó szabályozás közel áll a kiegyensúlyozottsághoz. Szlovák nyelven mindenütt kötelezőek, kisebbségi nyelven a nyelvküszöb feletti településeken kötelezőek, egyéb településeken pedig feltehetően megengedettek, legalábbis az államnyelvtörvény § 8 (6) bekezdésének második mondata arra enged következtetni, hogy bármilyen ilyen jellegű felirat tartalmazhat más nyelvű szöveget, amíg az tartalmában megegyezik az államnyelvű szöveggel. Megjegyzendő azonban, hogy a valóságban ritka a veszélyre figyelmeztető magyar nyelvű felirat, az egyéb kisebbségi nyelvekről nem is beszélve. Az elektronikus berendezéseket, tűz- és balesetveszélyes helyszíneket és eszközöket az egész országban standardizált piktogramos figyelmeztető táblákkal látják el, amelyeknek csak szlovák nyelvű változatuk van. d) Magántulajdonú közterületi feliratok Az államnyelvtörvény egyik legtágabb rendelkezése a 8. § (6), amely megköveteli, hogy minden, a nyilvánosság tájékoztatására szolgáló felirat szlovák nyelvű legyen. Példaként a törvény az üzleteken, sportlétesítményeken, vendéglőkön, utcán (sic! Tehát bármilyen utcai felirat, nem csupán az utca neve!), az utak mentén és fölött, a tömegközlekedési eszközökben található feliratot említi. Ez példátlan mértékű beavatkozást jelent ezek tulajdonosainak magánszférájába. 267
