Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Fiala-Butora János Mind az államnyelvtörvény, mind a kisebbségi nyelvtörvény megengedi, hogy ezeknek a feliratoknak más nyelvű fordításuk is legyen, amely tartalmában meg kell, hogy egyezzen a szlovák felirattal, és azonos vagy kisebb méretű betűkből kell állnia. A törvény a sorrendről sem feledkezik meg, nyelvküszöb alatti településeken a szlovák felirat az első, nyelvküszöb felettieken a sorrend szabadon választható. Fontos megjegyezni, hogy a gyakorlatban az üzleteken, vendéglőkön és más, magántulajdonban levő intézményeken elenyésző a kisebbségi nyelvű feliratok száma. A 80%-ban magyar többségű Dunaszerdahelyen például 20%-os a kétnyelvű feliratok aránya, 80%-uk pedig szlovák nyelvű. Szlovák többségű településen teljesen elenyésző a magyar feliratú üzletek és vendéglők aránya, más kisebbségi nyelveken pedig gyakorlatilag nem léteznek. Ennek komplex okai vannak, amelyek között első helyen lehetne említeni a szabályozás áttekinthetetlenségét (sokan azt hiszik, tilosak a magyar nyelvű feliratok), bizonytalanságát (ha most nem is tilosak, a következő kormány könynyen betilthatja őket), és az államnyelvtörvény elfogadása és végrehajtása körüli nacionalista hisztériát is, amely minden magyar feliratot államellenes irredentista támadásként bélyegzett meg. Ebben a légkörben szimplán megengedni a kétnyelvű feliratokat majdnem ugyanazt a hatást éri el, mintha be lennének tiltva. Az államnyelvtörvény a reklámok esetében is megkívánja, hogy azok szlovák nyelvűek is legyenek. Ennek rendkívül korlátozó hatása van például a sajtóban és elektronikus médiában megjelenő hirdetésekre. Nagy port kavart fel például az az eset, amikor a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet 2010 márciusában nagy összegű, 1500 eurós büntetést rótt ki a nyitrai regionális My újságra, mert az egy magyarországi cég hirdetését szlovák fordítás nélkül közölte. Hasonló módon kapott büntetést 2010 augusztusában a komáromi regionális TV az Országos Frekvenciatanácstól, amiért magyar adásában egy magyar nyelvű újságról szóló reklámot jelentetett meg magyarul, szlovák fordítás vagy feliratozás nélkül. 2011 novemberében a Frekvenciatanács a párkányi regionális TV ellen indított eljárást, amiért az műsorában magyarul jelentetett meg egy Budapest környéki szőlő eladásáról szóló hirdetést. Mindhárom eljárás az államnyelvtörvény reklámokra vonatkozó rendelkezésének megsértésére hivatkozott. Ezek a példák is mutatják a szabályozás abszurditását, és ugyanakkor rámutatnak annak súlyos következményeire. A magyar nyelvű médiát lehetetlen helyzetbe hozza, ha nem jelentethet meg magyarul hirdetéséket, hiszen célközönsége magyar nyelvű. Ezenkívül a magyar tulajdonú hirdetőknek is komoly gazdasági nehézséget okoz, ha nem hirdethetnek magyarul. Márpedig a jelenlegi szabályozás alapján egy magyar újságot vagy kulturális eseményt magyarul magyar nyelvű TV-ben reklámozni nem lehet, illetve csak szlovák fordítással vagy feliratozással, ami a reklámot megdrágítja. e) Javaslatok a kőzfeliratokra vonatkozó szabályozással kapcsolatban A közfeliratokra vonatkozó szabályozás a legkorlátozóbbak közé tartozik, mivel tényleges hatása van a gyakorlati helyzetre. A közintézmények feliratai esetében azt javasoljuk, hogy ezek a nyelvküszöb felett mind kötelezően kétnyelvűek legyenek, tehát nem csak a mostani szabályozás által érintett közigazgatási szerveken, hanem minden további közfeladatot betöltő intézmény esetében, mint például a hivatalok, egészségügyi, oktatási, szociális intézmények és közszolgáltatók (gáz-, víz-, áramszolgáltatók, közterület-fenntartók). Mind a községek, mind a közintézmények kisebbségi nyelvű 268
