Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Fiala-Butora János ségű település (pl. Párkány, Gúta) a törvénnyel ellentétben egyszerűen nem került fel a kormány által elfogadott listára, így azok nem használhatták kisebbségi nyelvű megjelölésüket. A 2011 végén elfogadott új lista pontosabb az előzőnél, de ismét nem teljes. Nem került fel rá például a Párkány melletti Ebed, pedig 80%-ban magyarok által lakott községről van szó. Valószínűleg egyszerű pontatlanságról van szó, de Ebed lakóit ez valószínűleg nem vigasztalja. Fontos megkötés az is, hogy a kisebbségi megjelölést nem mindenütt kell használni, hanem csak a törvény által meghatározott esetekben, tehát a község elejét és végét jelző táblán, a közigazgatási szervek épületein levő táblákon és a kisebbségi nyelvű határozatokban. Tilos tehát használni például az iránymutató útjelző táblákon vagy azoknak a szerveknek a megjelölésénél, amelyek nem számítanak „közigazgatási szervnek” a kisebbségi nyelvtörvény alapján (ahogy fent már elemeztük, a kisebbségi nyelvtörvény e kategóriája szűkebb, mint az államnyelvtörvényé), ahogy más köz- és magánintézményeken sem, mint például kórházakon, szociális intézményeken. Külön rendelkezés teszi kötelezővé a kisebbségi nyelvtörvény által „közigazgatási szervinek tartott intézmények nevének kétnyelvű megjelölését a nyelvküszöb feletti településeken. Nincs tehát erre lehetőség a nyelvküszöb alatt, és nem vonatkozik a szabály az intézmény nevének más formában való használatára, tehát például határozatokban, okiratokon csak szlovák nyelven szerepel a név. Ezért például a komáromi körzeti hivatal falán „Obvodný úrad Komárno - Komáromi Körzeti Hivatal" szerepel, de a hivatal által kiadott döntéseken a szlovák szövegben már csak „Obvodný úrad Komárno”, a magyarban „Obvodný úrad Komárno - Komárom”. Jelentős korlátozás továbbá az is, hogy a kisebbségi megjelölés alárendelt szerepet játszik az államnyelvű névvel szemben. A község elejét és végét kisebbségi nyelven jelző tábla más színű és kisebb méretű, mint az államnyelvű, és mindig az alatt van elhelyezve. A kisebbségi nyelvű közigazgatási határozatokban a kisebbségi nyelvű megjelölést csak az államnyelvű mellett lehet használni, önállóan nem. Tehát míg a szlovák szövegben „Dunajská Streda" szerepel, a magyarban „Dunajská Streda - Dunaszerdahely”. Megjegyezzük, hogy a szlovák állami szervek még ezeket a korlátozott rendelkezéseket sem hajtják végre. 2011 végén civil aktivisták 39 községben 84 olyan községtáblát számoltak meg, amelyeknek az akkori rendelet értelmében is kint kellett volna lenniük, mégsem voltak kint. A közigazgatási szerveken szereplő megjelölések szintén hiányosak. b) Egyéb helyi földrajzi nevek A településrészek neveit nem nevesíti sem a kisebbségi nyelvtörvény, sem a kormányrendelet, ezért a településrészeket jelző táblákat tilos kisebbségi nyelven kirakni. A magyar többségű községek magyar többségű településrészeinek sincs magyar táblája a törvény hiányosságának következtében. Más a helyzet az utcanevekkel. Ezek szlovák nyelven kötelezőek, kisebbségi nyelven lehetőség van a kihelyezésükre a nyelvküszöb (20%) feletti településeken. A nyelvküszöb alatti településeken tilos az utcaneveket kisebbségi nyelven kiírni, a fölöttiekben pedig a község képviselőtestületén múlik a döntés. Ennek köveztében számos nyelvküszöb fölötti településen, ahol a szlovákok ellenőrzik az önkormányzatot, csak szlovák utcanévtáblákat találunk. 266
