Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A szlovák nyelvhasználati szabályozás elemzése... járás és a bíróságok nyelveként, a speciális törvényeket jelölve meg a kisebbségi nyelvekre vonatkozó kivételek forrásaként. A büntetőeljárásról szóló törvény az érintett jogaként a tolmács kirendelését tartja, ha az érintett kijelenti, hogy nem beszéli az eljárás nyelvét. Ez a szabály tehát nem a kisebbségi nyelvek használatát segíti elő, hanem a szlovák nyelvet nem beszélő külföldiek védelmét. A polgári peres eljárásban nem egyértelmű a helyzet. A polgári perrendtartásról szóló törvény 18. §-a megengedi, hogy a felek a bíróság előtt anyanyelvükön járjanak el. Azonban míg a régi, 335/1991-es számú bíróságokról szóló törvény 7. § (3) bekezdése hasonló szabályt tartalmazott, az új, 757/2004 sz. bíróságokról szóló törvény 74. § (1) f) pontja már azt szabja a bíróságok elnökének feladatul, hogy biztosítsa a bíróságon az államnyelv használatát. A kisebbségi nyelvek használatáról nem rendelkezik. Egyik törvényből sem derül ki, milyen módon biztosítják a fél számára anyanyelve használatát. Mivel az eljárás nyelve mindig szlovák, feltehetően tolmács kirendelésére kerülne sor, és mivel a törvény nem rendelkezik arról, hogy ennek költségeit az állam viselné, feltehetően a tolmácsot kérő félnek kellene állnia őket. Ezért ezzel a joggal is feltehetően azok élnek csak, akik nem beszélik a szlovák nyelvet, tehát rákényszerülnek a tolmács alkalmazására. Az Alkotmánybíróság előtti eljárásban egyértelmű a helyzet. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján a panaszos a szóbeli tárgyalás során használhatja anyanyelvét, és a tolmácsolás költségeit az Alkotmánybíróság állja. A keresetet és minden írásbeli beadványt azonban szlovákul kell megszerkeszteni, mert azokra a kivétel már nem vonatkozik. Összességében elmondható, hogy a kisebbségi nyelvű eljárás feltételei egyáltalán nincsenek megteremtve Szlovákiában. A törvények csak a kisebbségi nyelv peres fél általi szóbeli alkalmazására adnak lehetőséget, büntetőeljárásban még erre sem, és polgári peres eljárásban is a fél költségére. Nem csoda, hogy minimális azoknak a kisebbségi nyelvű állampolgároknak a száma, akik tolmácsot kérnek a bíróságoktól. Ez messze alulmarad az ország objektív lehetőségeit tekintve. Ahhoz, hogy a kisebbségi nyelvű bírósági nyelvhasználat értelmet nyerjen, több dolgot biztosítani kellene. Nem reális a kisebbségi nyelvek tolmács útján történő használata. A tolmács közvetítő, olyan akadály a fél és a bíróság között, amely a kifejezett információ egy jelentős részét nem tudja továbbítani. Ezért szükség van arra, hogy a bíró maga is közvetlenül értse a kisebbségi nyelvet, illetve maga az eljárás nyelve lehessen a kisebbségi nyelv. Ugyanilyen fontos, hogy a kisebbségi nyelv ne csak szóbeli kommunikációs eszköz, hanem az írásbeli beadványok nyelve is lehessen. Különösen fontos, hogy a bizonyítékok kisebbségi nyelven is elfogadhatóak legyenek fordítás nélkül. Jelenleg a kisebbségi nyelven kiállított bizonyítékokat hivatalos tolmács segítségével kell lefordítani, ami drága és lassú megoldás. Ennek következménye, hogy a jogi szövegek döntő többsége, a teljesen magánjellegű családi kölcsönzési szerződések is szlovákul íródnak, hiszen csak így fogadja el őket a bíróság, így hitelesíti őket a közjegyző. Kisebbségi nyelvű bizonyítékok nélkül viszont nincs kisebbségi bírósági nyelvhasználat sem. Az effektiv bírósági kisebbségi nyelvhasználat feltétele tehát a kisebbségi nyelvet beszélő bírók és bírósági alkalmazottak biztosítása. Ez Szlovákia demográfiai összetételét figyelembe véve nem lehetetlen elvárás, a kisebbségek által lakott területeken levő bíróságoknak vannak, illetve kell, hogy legyenek kisebbségi nyelvet beszélő bírói. Ezen kívül ter261
