Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Fiala-Butora János Az összehasonlítás alapján levonjuk a megfelelő következtetéseket is, és általános javaslatot teszünk a szabályozás megváltoztatására ott, ahol ez szükségesnek látszik. Ennek az elemzésnek nem célja törvényjavaslat megfogalmazása. III. Főbb források Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája (továbbiakban: „Karta”) Kisebbségvédelmi Keretegyezmény (továbbiakban: „Keretegyezmény”) A Szlovák Köztársaság Alkotmánya (továbbiakban: „Alkotmány”), 490/1992. sz. t. Az államnyelvről szóló törvény (továbbiakban: „államnyeivtörvény”), 270/1995. sz. t. A kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény (továbbiakban: „Kisebbségi nyelvtörvény”), 184/1999. sz. t. IV. Elemzés 1. A nyelvek meghatározása és egymáshoz való viszonya Alkotmány - 6. cikk (1) Na území Slovenskej republiky je štátnym jazykom slovenský jazyk. (2) Používanie iných jazykov než štátneho jazyka v úradnom styku ustanoví zákon. államnyelvtörvény § 1 (2) Štátny jazyk má prednosť pred ostatnými jazykmi používanými na území Slovenskej republiky. Kisebbségi nyelvtörvény § 1 (2) Jazykom menšiny sa na účely tohto zákona rozumie kodifikovaný alebo štandardizovaný jazyk tradične používaný na území Slovenskej republiky jej občanmi patriacimi k národnostnej menšine, ktorý je odlišný od štátneho jazyka; jazykom menšiny je bulharský jazyk, český jazyk, chorvátsky jazyk, maďarský jazyk, nemecký jazyk, poľský jazyk, rómsky jazyk, rusínsky jazyk a ukrajinský jazyk. A szlovák alkotmány 6. cikke egyedül a szlovák nyelvet határozza meg államnyelvként. Ezzel kiemelt szerepet tulajdonít neki, szimbolikusan az állam egyik attribútumává nyilvánítja. Az összes többi, az ország területén használt nyelv kisebbségi nyelvnek minősül, használóik számától függetlenül. A magyar nyelv, amelyet az ország lakosságának közel 10%-a tart anyanyelvének, így ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a néhány ezer beszélővel bíró lengyel vagy bolgár nyelv. A hazai szabályozás nem veszi figyelembe, hogy a magyar nyelv beszélői az ország jelentős és meghatározható területén többségben vannak, ami teljesen más gyakorlati feltételeket jelent használatát illetően, és másfajta szabályozást kíván meg. Ez a helyzet a magyar nyelv szempontjából sérelmes, célja a magyar nyelv „lefokozása”. Bár az „állam-” „hivatalos" „regionális" és „kisebbségi” kategóriáknak önmagukban nincs jogi tartalmuk, a hazai szabályozás szempontjából van jelentőségük, 248
