Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A. Szabó László si alapja, ha esetleg államnyelven nyomják kezébe a feladványokat. Pedig a magasabb szintű jogszabályok is kimondják, hogy a vizsgáztatás nyelve az a nyelv, amelyen a tanuló az ismereteit elsajátította. Ez persze az egyes versengések szervezési szabályzatában még helyrehozható lenne, erre viszont - minisztériumi utasítás hiányában - gyakorlatilag semmi biztosíték nincs, hiszen az irányelvek 8. cikkelye 4. bekezdésének d) pontjában, amely a kiadások egyes tételeit sorolja, a bizottságok üléseinek költségeitől az irodaszereken át egészen a nyomtatásig mindenféle található, csak éppen a fordítási költségek nem. 5. Néhány gondolat a nemzetiségi oktatás gyakorlatában jelentkező problémákról A 2006-tól eltelt időszak sok szempontból és több területen nem kedvezett a kisebbségi nyelveken oktató intézményeknek, s rányomta bélyegét a jelenlegi állapotokra. Ezekről terjedelmi okok miatt csak a teljesség igénye nélkül teszünk említést. Az egyik ilyen terület a tankönyvkiadás. Itt természetesen nemcsak azokról a költségvetési gondokról beszélhetünk, amelyekről korábban már szóltunk, és amelyek tulajdonképpen fékezik és/vagy néha teljesen megakadályozzák a kisebbségi tankönyvkiadást, hanem problémát jelent a tartalmi szabályozás is. Az egyik alapvető probléma, hogy a fordítások alapjául szolgáló szlovák nyelvű társadalomtudományi tankönyvek (történelem, földrajz, társadalomismeret stb.) esetenként vagy más aspektusból mutatják be a szlovákiai kisebbségeket, mint az ildomos lenne, vagy egyáltalán nem foglalkoznak velük. Mivel a tanmeneteket és a mérések alapjául szolgáló kritériumokat is szlovák szakemberek alkotják, akik nem veszik figyelembe a nemzetiségi sajátosságokat, ez megnehezíti a nemzetiségi pedagógus identitásformáló tevékenységét is. Sokszor az oktatási folyamat túlpolitizálása sem segíti az érintetteket. Jellemző példa rá, hogy az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztálya hosszú előkészítő munka és sorozatos tárgyalások után jóváhagyta a magyar gimnáziumok történelemoktatása számára kidolgozott tanmenetet, majd ehhez megszülettek a szükséges tankönyvek is, de - a 2006-os kormányváltás után - még a harmadik (befejező) rész megjelenése előtt a Ján Mikolaj vezette tárca leállította az egész sorozat kiadását, s már az előző két részt sem lehetett megrendelni a tankönyvforgalmazó vállalatnál. A minisztériumok háttérintézményeinek szintjén sem folynak a dolgok a helyes mederben, sok esetben figyelembe se veszik a nemzetiségek igényeit vagy követeléseit. Ennek hátterében a megfelelő szakembergárda hiánya is megtalálható, ám sok esetben az állam részéről sem tapasztalható szándék a probléma hatékony kezelésére. így van ez az Országos Pedagógiai Intézetben25 és az egyes módszertani központokban,26 ahol csak néhány kisebbségi szakértő egymástól függetlenül és majdnem elszigetelten, az intézmény más-más szervezeti szintjén foglalkozik a nemzetiségi oktatás kérdéseivel. Ennél még riasztóbb eset tapasztalható a szakképzést felügyelő intézetben,27 25. Štátny pedagogický ústav 26. Metodicko-pedagogické centrum 27. Štátny inštitút odborného vzdelávania 218
