Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Szabómihály Gizella b) A tulajdonnév egyik fontos funkciója az egyedítés és az azonosítás, azaz hogy egy tulajdonnév egy jeltárgyat (objektumot, entitást) nevezzen meg, ezért a magyar helynévadás hagyományos alapelve a homonímia kizárása, ezen alapult az 1898-ban indult helységnévrendezés is, s ekkor kapott előtagot számos magyarlakta szlovákiai település. A helyi községi hivatalok által visszaküldött jegyzékben sok esetben a megkülönböztető előtag (ritkábban utótag) nélküli név szerepelt. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a helyben használt rövid alakot írták be: helyben nem szükséges a differenciáló tag, mert nyilvánvaló, hogy melyik településről van szó, s az elő- vagy utótagos név túl rövid ideig volt használatban ahhoz, hogy a közösség elfogadja. A másik ok az, hogy az 1994-es jegyzékben sok esetben az 1913 előtt és a két világháború között használt előtag nélküli forma szerepel, és a válaszadók ezt tüntették fel. Az ilyen nevek esetében elsősorban azt kell mérlegelni: a magyar hivatalos névadási elvek szerint a magyar névterületen belül ki kell küszöbölni a homonímiát, mert csak így biztosítható a településnév mint tulajdonnév identifikáló, egyedítő funkciója. Az előző fejezetből kitűnt, hogy magyar-magyar szempontból az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy Magyarországon egyértelműen az 1913-as törzskönyvi névalakot preferálják, nálunk viszont az 1994-es jegyzék hatására a megkülönböztető előtag nélküli nevek és az 1913-as törzskönyv szerinti előtagos nevek váltakozva fordulnak elő, sőt nagy számban adatolhatók kontaktushatásra kialakult nem standardizált névváltozatok is. Ezért a településnevek használatában uralkodó bizonytalanság leginkább az által szüntethető meg, ha arra törekszünk, hogy lehetőség szerint az 1913-as (előtagos) törzskönyvi neveket standardizáljuk. Ezt az elvet elsősorban azokban az esetekben kellene érvényesíteni, amikor a magyar névterületen belül (Magyarországon és a környező országokban) van azonos alakú vagy utótagú név. Ide tartoznak elsősorban is a magyar törzsnevet - Gyarmat, Kürt, Keszi, Megyer stb. - tartalmazó nevek, ugyanis ezekből a magyar névterületen belül sok van. c) A visszaküldött kérdőívekből látható, hogy egyes esetekben a szlovákkal megegyező szerkezetű változatot támogatják helyben. Ezzel kapcsolatban fontos tudatosítani, hogy ezek a szlovák nevek döntően másodlagosak, sőt nagyrészt mesterségesen alkották meg őket, hiszen nem lévén helyben szlovák lakosság, nem is lehetett természetesen kialakult szlovák neve a településnek. A magyar név viszont mindig természetes névadás következménye, még ha az előtagot hivatalosan állapították meg is, akkor is fontos volt a megfelelő motiváció és a szabályosság. A magyar névforma kiválasztásakor tehát a szlovák név figyelembevétele csak másodlagos szempont lehet. d) A helységnevek írásakor a jelenleg hatályos helyesírási szabályzat szerint kell eljárni, vagyis nem lehet a névben olyan betűkapcsolat, amelyet ma már nem használunk, ilyen pl. a ez a c hang jelölésére vagy a th a t hang jelölésére.20 A helységneveket a magyarban egybeírjuk, tehát az 1994-es jegyzékben és a visszaérkezett kérdőívekben is szereplő különírt Perény-Hím és Szádudvarnok-Méhész alakok nem jöhetnek szóba. e) Tekintettel arra, hogy a magas hangrendű magánhangzókat (/'-/', ő-ő, ü-ü), valamint a -fata/-falva utótagot tartalmazó nevek esetében mind történetileg, mind jelenleg nagyfokú változatosság mutatkozik, további vizsgálatokat kellene végezni a tekintetben, hogy helyben mely alakot használják. A helyben használt vagy esetleg preferált 20. A visszaküldött kérdőívekben szerepelt a Path és Licze alak. 158
