Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Szabómihály Gizella 3. Változatossága magyar helységnevekben Áttekintésünkből kitűnik, hogy a 20. század folyamán többször is megváltozott egy-egy település magyar neve. Mivel 1918 után csak a legalább 20%-nyi magyar lakosságú településeknek állapítottak meg egy-egy időszakban magyar nevet, 1918 után Szlovákiában már nem jelent meg olyan helységnévtár, amely az aktuális településszerkezeti változásokat figyelembe véve tartalmazta volna valamennyi szlovákiai település magyar nevét. Egységes standardizációs célú jegyzék nem lévén, a magyar településneveket használni kívánók vagy az utolsó teljes, azaz az 1913-as helységnévtárhoz nyúltak vissza, esetleg a kilencvenes években megjelent, szintén az 1913-as helységnévtárra támaszkodó helységnév-azonosító szótárakat (elsősorban Sebők 1990, 1997, valamint Lelkes szerk. 1992, 1998; Hajdú-Moharos 2000; Czibulka 1999) voltak kénytelenek használni. Az 1994-es helységnévjegyzék megjelenése, a magyar neveknek a közúti jelzőtáblákon történt feltüntetése után a jegyzékben szereplő névformákra a beszélők minttöbbé-kevésbé hivatalos nevekre tekintettek. Jól mutatják ezt pl. egyes települések honlapjai vagy az ott megjelent kiadványok, helyi lapok, ahol a település mai magyar neveként éppen az 1994-es jegyzék szerinti névforma szerepel. A falu történetét bemutató szövegekben azonban tipikusan megjelenik a 19. századi magyarországi törzskönyvezéskor megállapított név is (sőt a korábbi névformák is). Mindez oda vezetett, hogy egyazon településnek több magyar neve is adatolható különböző forrásokból. A leggyakoribb az az eset, amikor az 1913-as név és az 1994- es, előtaghiányos név váltakozik, pl.: Nagymad : Mad; Pozsonycsákány : Csákány; Vágfarkasd : Farkasd. Ebbe a csoportba sorolhatók azok az esetek is, amikor egy-egy magánhangzó időtartamában van eltérés a két névalak között, pl. 1898-tól 1948-ig minden helységnévtárban12 a Zseliz forma szerepelt, az 1994-es jegyzékben viszont a Zselíz, ma mindkét formára számos adat van; úgy tűnik, a helyi szövegekben a hosszú í-s forma az általánosabb.13 Hasonló a helyzet Zemné magyar nevével: 1873 óta minden helységnévtárban a Szimő forma található, az 1994-es jegyzékben viszont a Szímő, ennek hatása szintén kimutatható. Egyes esetekben a névforma variabilitásában valószínűleg a kiejtésbeli változatosság tükröződik. Jó pár település esetében megfigyelhető, hogy a különböző 19. századi helységnévtárak más-más változatban tüntetik fel a nevet, pl. 1863-1873, 1888-1895, 1902 Rárosmulyad, 1877-1882 Rárosmulyád, 1898-1900 Rárósmulyad, 1907-1913, 1938-1945 Rárosmúlyad, 1927-1938 Ráros-Múlyad (1994: Rárósmúlyad); 1863-1888 Ipolyszécsénke, 1892-1913, 1938-1945 Ipolyszécsényke, 1927-1938,1945-1948 Szécsénke (1994: Ipolyszécsényke). Internetes forrásokból jelenleg adatolható a Rárósmúlyad, a Rárósmúlyad, valamint a Rárosmulyad alakváltozat is. Hasonló váltakozás figyelhető meg a másik említett település, de továb12. A Központi Statisztikai Hivatal honlapján (http://konyvtar.ksh.hu/) digitalizálva elérhetők az 1873-1913 közötti helységnévtárak, az adatok ezekből származnak. Az 1873 előtti adatok forrása Majtán 1998, ill. Vlastivedný slovník 1978. 13. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a Zselíz írásmód a mai kiejtést tükrözi. Ilyen kutatások azonban tudtommal nem folytak. 154