Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A szlovákiai magyar helységnevek hivatalos és tankönyvi használatát érintő változások... bi falvak esetében is: Szécsénke ~ Szécsényke ~ Ipolyszécsénke ~ Ipolyszécsényke; Lukanénye ~ Lukanyénye;14 Ágcsernő ~ Ágcsernyő; Tiszacsernő ~ Tiszacsernyő; Bábindal ~ Babindái; stb. A másik névcsoport, ahol nagyfokú variabilitás jelentkezik, a -fala/-falva utótagú nevek. Ezek esetében is megállapítható, hogy a különböző években kiadott helységnévtárakban hol -fala, hol -falva utótaggal szerepelnek. Ide sorolhatók pl. Oldalfala ~ Oldalfalva, Balogfala ~ Balogfalva (I. még Szabómihály 2005). Néhány település esetében aránylag gyakoriak a szlovák megnevezés mintájára spontánul kialakult névalakok is: Gömöralmágy (Gemerský Jablonec, magyarul mindig és az 1994-es jegyzékben is Almágy), Szlovákújhely (Slovenské Nové Mesto; 1994: Újhely), Kaposkelecsény (Kapušianske Kľačany, 1943: Nyarádkelecsény, 1994: Kelecsény), Rimajánosi (Rimavské Janovce, magyarul mindig Jánosi), Vágtornóc (Trnovec nad Váhom, magyarul mindig Tornóc). Az itt említett nevek kontaktusjelenség voltát támasztja alá, hogy helységnévtárakból nem adatolhatóak. Más esetekben a jelenlegi szlovák névnek szerkezetileg megfelelő magyar névalak egybeesik egy törzskönyvezés előtti névformával, így egymást erősítik, pl.: Nagyzellő (Veľké Zlievce, minden szabályozáskor Felsőzellő, a Nagyzellő alakra viszont már a 15. századtól van adat), Dióspatony (Orechová Potôň, hivatalosan mindig Diósförgepatony, ez a község a korábbi Dióspatony és Förgepatony egyesüléséből keletkezett). A település-összevonások, illetve -szétválások akár kettőnél több települést is érinthettek, e neveknél is nagyfokú variabilitás figyelhető meg. Külön problémát jelentenek a nevükben azonos utótagot tartalmazó falvak, amelyeket a magyarországi törzskönyvezést követően egyesítettek, ezeknél az 1994-es jegyzékben szereplő magyar név rendszerint egyelemű (az utótaggal azonos), magyarországi források azonban - a magyar névadási szokásoknak megfelelően - rendszerint a nagyobb település nevét közük. Ilyen például az 1961-ben Kálna nad Hronom néven egyesített Kiskálna és Nagykálna, amelynek az 1994-es jegyzék szerinti magyar neve Kálna, a Sebők-féle szótárban (1990) viszont a Kálna nad Hronom mellett a Nagykálna név szerepel, különböző szlovákiai szövegekből pedig mindkettőre van számos példa. A változatosság növeléséhez tehát hozzájárultak a Magyarországon kiadott helységnév-azonosító szótárak, elsősorban az 1918 után (egyesítéssel vagy kiválással) létrejött települések esetében. E csoporton belül sajátos problémákat vetnek fel az 1920- as földreformot követően létrehozott telepes falvak, illetve az 1948 után a nagyobb uradalmak egy-egy központi fekvésű majorságából önállósult falvak. Az első világháború után létrejött telepes falvak lakossága nagyrészt cseh (morva) vagy szlovák volt, tehát szlovák (tiszteleti) nevet adtak az új településnek (pl. Hviezdoslavov, Hurbanova Ves), az 1948 után önállósodott falvak pedig hivatalosan csak szlovák nevet kaphattak. Az 1994-es jegyzékben számos ilyen falunév szerepel, ezeket a helységnév-azonosító szótárak különbözőképpen kezelik. A Lelkes György szerkesztette publikációban (Lelkes 1992) nem szerepelnek, mivel sem az 1910-es népszámláláskor (ennek adatait tartalmazza az 1913. évi helységnévszótár), sem pedig 1938-1944 között nem 14. A Lukanyénye forma esetében nem zárható ki a szlovák Nenince [nyenyince] hatása, ugyanis a hivatalos helységnévtárakban csak a -nénye utótagú formákkal találkozunk. 155
