Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A szlovákiai magyar helységnevek hivatalos és tankönyvi használatát érintő változások... dik világháború után alakult, esetleg a hatvanas években keletkezett összevonással. Ezek mesterséges szlovák nevét lefordítva alkották meg a jegyzékben szereplő magyar neveket, pl. Ifjúságfalva (Dedina Mládeže), Vágfüzes (Vŕbová nad Váhom), Gömörfalva (Gemerská Ves), Gömörliget (Gemerský Sad). A szabályozásba nem vonták be a szlovákiai magyar nyelvésztársadalmat, a köztársasági elnöki hivatal a szlovákiai magyar pártokkal elkészített egy településnév-jegyzéket, amelyet az Új Szó 1994. február 15-i számában közölt. A bevezető szerint a magyar neveknél a lakosság által a két világháború között használt elnevezéseket vették alapul az összeállítók, valójában azonban az 1927-ben megállapított nevek mellett rendszerint az 1913-as és az 1944-es helységnévtár szerinti neveket is feltüntették, így a közölt 504 településnév közül 80 esetében két vagy több névforma is szerepelt a jegyzékben (pl. Salló, Garamsalló). Amint arról Duka Zólyomi Árpád képviselő tudósított (szintén az Új Szóban), a lakossági észrevételek alapján pontosított jegyzéket nyújtották be a belügyminisztériumba. A kulturális minisztérium mellett létesült, szlovák szakemberekből álló terminológiai bizottság ajánlása a régi megyeneveket és a folyóneveket tartalmazó előtagok eltörlését tartalmazta, ezért elfogadhatatlan volt a magyar pártok számára. A jegyzék végleges formáját a politikai egyeztetések során nyerte el (I. Zalabai szerk. 1995, 199-201. p.). A kompromisszumok eredményeként a megyenevet tartalmazó előtagot nagyrészt törölték, több esetben azonban megmaradt például a tájegységnévként értelmezhető Csallóköz-, Gömör- és Hont- előtag. A folyónevet tartalmazó előtagot néhány esetben meghagyták, máskor viszont nem, pl. Vágkirályfa, de Farkasd (1913: Vágfarkasd). Megjegyzendő viszont, hogy 1920-ban következetesebbek voltak a hatóságok az előtag eltörlésében, így az 1994-es jegyzékben a világháború közötti időszakhoz képest több előtagos név maradt meg (minderről bővebben pl. Szabómihály 2011a; 2011b). Mivel a jegyzéket valószínűleg senki sem lektorálta, nagyon sok benne a helyesírási hiba. Egyrészt az összevont települések esetében előfordulnak kötőjellel kapcsolt nevek, pl. Perény-Hím, Szádudvarnok-Méhész, holott a magyarban a településneveket egybeírjuk. Másrészt az ékezetes betűk (főleg az ö-ő, ü-ű) esetében olykor elmaradt az ékezet, vagy a hosszú magánhangzó helyett rövid magánhangzó szerepel a névben, vagy viszont, pl. Csállóközkurt, Fuss (Füss helyett), Felsószemeréd (Felsőszemeréd helyett), Felsöszecse (Felsőszecse), Koskovácsvágása (Kiskovácsvágása helyett). Az 1994-es szlovákiai névadás (már említett hiányosságain túl) egyik legfőbb problémája volt, hogy valójában nem egyértelmű a jegyzékben szereplő nevek státusza: a vonatkozó törvény a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről beszél, egyéb szlovák hivatalos dokumentumokban pedig az olvasható, hogy a szlovákiai településeknek csak egy hivatalos, azaz szlovák nevük van. A magyar nevek eszerint nem tekinthetők hivatalos névnek. Ezzel az értelmezéssel összhangban a magyar településnevek a legutóbbi időkig hivatalosan csak a közúti jelzőtáblákon szerepelhettek.11 11. A 2003-ben elfogadott egyik oktatási törvény szerint viszont a kisebbségi nyelven oktató tanintézmények megjelölésekor a táblán az iskola székhelyét kisebbségi nyelven is feltüntetik azokon a településeken, ahol a kisebbségi lakosság számaránya eléri a 20%-ot. 153
