Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Gyurgyík László A szlovákiai magyar lakosság száma 1921 és 2011 között 650.597-ről 458.467-re, azaz 192.130 fővel, 29,5%-kal csökkent. Ugyanezen idő alatt Szlovákia lakosainak a száma 3.000.870-ről 5.397.036-ra, 2.396.166 fővel, 79,9%-kal növekedett. A magyar lakosság számának változása 1921 és 2011 között nem volt folyamatos. Demográfiai szempontból a magyar lakosság számának változását három időszakra tagolhatjuk. 1. 1921 és 1950 között a magyarok száma csökkent. Az első világháborút követően a csökkenés a magyar középrétegek egy részének zömmel Magyarországra történő átköltözésével, a többes kötődésűek gyakran csak statisztikai nemzetiségváltásával, továbbá a zsidóság egy részének a magyarságról történő „statisztikai leválasztásával” magyarázható. A második világháború alatt és az ezt követő években egymással ellentétes előjelű folyamatok zajlottak: a Magyarországhoz visszacsatolt területeken a vegyes kötődésűek egy része újfent magyarnak vallotta magát, de a haláltáborokba elhurcolt zsidók is csökkentették a magyarság számát. A magyarság száma legnagyobb mértékben a negyvenes évek második felében csökkent a kitelepítések, lakosságcsere, reszlovakizáció, deportálások következtében. Nem véletlen, hogy az 1950-es népszámlálás alkalmával 237.805-tel volt alacsonyabb a magyarok száma, mint 1930-ban. 2. A magyarság száma 1950 és 1991 között - az egyes évtizedekben csökkenő mértékben emelkedett. Az 50-es évek kimagaslóan magas növekménye kisebb részben a magas természetes szaporodásra, ettől jelentősen nagyobb mértékben a korábban reszlovakizált magyarok magyarságvállalására vezethető vissza. A 60-as években a jelentős természetes szaporodást még kiegészítette a magyar identitást vállalók egy részének „statisztikai visszatérése” a magyarok körébe. A 70-es és a 80-as években már csökkenő, de még mindig jelentős mértékű természetes szaporodást az asszimilációs, nemzetváltási folyamatok jelentős mértékben csökkentették. Ugyanakkor a rendszerváltás és az 1991. évi népszámlálás közti időszakban a korábban magukat szlováknak vallók - egy területileg és korösszetétel szerint is eltérő összetételű része - magukat magyarnak vallották. 3. A szlovákiai magyarság népesedéstörténetének harmadik szakasza a 90-es évektől napjainkig tartó időszak, melyet jelentős mértékű magyarságfogyás jellemez. 1991 és 2001 között a magyarok száma 47 ezer fővel, 2001 és 2011 között 62 ezer fővel csökkent. Azonban az utolsó két népszámlálás alkalmával a nemzetiségek számának változásával kapcsolatban egy korábban nem vagy alig létező problémával kellett szembesülnünk. Míg az 1980. évi és a korábbi népszámlálások időpontjában statisztikailag elhanyagolható volt az ismeretlenek, azaz a nemzetiségi hovatartozást be nem vallók aránya, 1991-ben 8782 főt, 2001-ben 54.502 főt (a lakosság 1%-a), 2011-ben pedig 382.493 főt tett ki az ismeretlenek száma, azaz a lakosság 7%-a nem vallotta be nemzetiségi hovatartozását. A (cseh)szlovák népszámlálások nemcsak a nemzetiségre, de néhány alkalommal az anyanyelvre is rákérdeztek.1 Az egyes nemzetiségek nemzetiségi és az anyanyelvi 1. Az 1970., 1991., a 2001. és a 2011. évi népszámlálások alkalmával rákérdeztek a megkérdezettek anyanyelvére is. 138
