Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Vizuális kétnyelvüségi felmérés (KFK-projekt)

Farkasdon és Oroszkán sem volt minden tökéletesen kétnyelvű, de haladva végig a pontokon, a polgármester/képviselő jegyzetelt, mi mindent lehet még feltüntetni, leírni magyarul. Sajnos, ők a kisebbség.

Egy másik helyen az önkormányzat anyagi korlátáira hivatkoztak, és ez még nem is lenne meglepő, de a problémát a magyar kérésekben, a kétnyelvű tájékoztatás és ügyintézés igényében látják, és nem abban, hogy a kormány vagy a megye nem biztosít megfelelő anyagi és humán forrást. A legklasszikusabb demagógia ide is elért: „Kitől vegyük a pénzt? A játszótér-felújítástól? A csatornázástól?...”

A legrosszabb hozzáállás mégis a közömbösség és magunk hitegetése. Több polgármester még ki is hangsúlyozta, ő magyar, de úgy látta, felesleges a magyar fordítás, mert úgyis mindenki megért mindent szlovákul, és nincs is rá igény. Máshol úgy gondolják, és még talán el is hiszik, hogy a magyart gyalázó feliratok a községben nem is léteznek, ahogy a lefújt szöveg sem a magyar üdvözlőtáblán, s jobb, ha nem beszélünk róluk. A kisebb, dőlt betűs, sarokba szorított, részleges fordítás pedig már megtestesíti a kétnyelvűség fogalmát. Sőt, túl is tesz rajta... Bizony, ez a nagy probléma.

A tízévente eltűnő 40-50 ezer magyar. Naponta 12. Egy kis utca. Két sor a templomban. Legalább tizenkét probléma...

Szomorú, de tanulságos. A KFK projekttel nem csak egy-egy kiragadott példát, hanem teljes helyzetképet, kórképet kaphattunk. De talán vigasztal, és némi reményt ad az a néhány jó példa, ügyes ötlet, csökönyös, szemfüles polgármester és nem utolsósorban a Déhá önkéntesei és a Fórum Intézet szakemberei.

133