Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Orosz Ors teleház, múzeum, faluház, tájház, focipálya. Falutábla, üdvözlőtábla, buszmegálló, vonatállomás, tájékoztató térkép... Nem csoda, hogy a legkisebb faluból is legalább 20 képpel térünk vissza a községházába. A „nincs probléma”, avagy a felvidéki magyar mítosz A felvidéki kétnyelvűséget vizsgáló kérdőív utolsó kérdése az interjúalany - javarészt a polgármester - kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos tapasztalatai felől érdeklődött néhány mondat erejéig. Lehet, hogy a kérdésfeltevés volt félreérthető, mindenesetre a kitöltők többsége nem is a kérdésre válaszolt, hanem a magyar-szlovák helyzetről beszélt, a mondanivaló pedig szinte mindig ugyanaz volt: „Nálunk nincs probléma.” A helyzet igencsak skizofrén, és nem csak nagy léptékben, hanem ott, az irodákban is kézzelfogható volt. A kérdőív során a polgármesterrel együtt szomorúan hümmögtünk és csóváltuk a fejünket, hogy nem lehet beszélni a sürgősségi telefonszámokon magyarul, alig néhányan kérik nevük magyarosítását vagy az -óvá elhagyását, a beadványokat a magyarok automatikusan szlovákul írják, a válaszokról nem is beszélve, a magyar óvodába, iskolába egyre kevesebben járnak, a magyar önkormányzati képviselők és lakosság lélekszáma és aránya a faluban nagyságrendekkel csökken, de probléma? Az nincs... Az emberek többsége nincs tisztában még a szűk lehetőségeivel sem, főleg azzal nem, hogy egy normális társadalomban a kisebbségnek milyen jogai vannak. Az önkormányzatok kezében a kulcs, a kényelmükön múlik, mennyire csak „képviselnek”, vagy azon túl „irányítanak” is. Utóbbira is van példa (a lista nem teljes körű, mert személyesen nem egész harminc faluban jártam, de dicséretként álljanak itt, név szerint): 132
