Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Szabómihály Gizella 6. Befejezés A vizsgált időszak témánk szempontjából releváns történéseit megvizsgálva azt mondhatjuk, hogy a magyar településnevek nyilvános Írásbeli használatát tekintve történt némi előrelépés. A kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása értelmében az adott település kisebbségi nyelvű „megjelölése" nemcsak a közúti jelzőtáblákon, hanem a közigazgatási hivatalokat megjelölő táblákon, a közigazgatási szerv kisebbségi nyelvű határozatain is megjelenhet [4. § (1) bek.], illetve az autóbusz- és vasútállomáson, repülőtéren és kikötőépületen is fel lehet tüntetni [4. § (3) bek.]. A 4. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a kisebbségi kormánybiztos hivatalában nyelvészek közreműködésével elkészült a helyi államigazgatási szervek kisebbségi nyelvű megnevezését tartalmazó jegyzék, amelyben nemcsak azoknak a településeknek a magyar neve szerepel, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati törvény vonatkozik, hanem adott esetben a kerületi székhelyeké is (pl. Kassa, Nyitra, Nagyszombat), ha azok neve mint az illetékes hivatal székhelyének a neve van feltüntetve a táblán.29 Az idézett törvényi rendelkezés utolsó mondata szerint azonban a táblákon csak azoknak a településeknek a neve tüntethető fel, amelyek szerepelnek a törvényhez kapcsolódó említett 534/2011-es kormányrendeletben; valószínűleg ezzel magyarázható, hogy az államigazgatási szervek megnevezését tartalmazó jegyzékkel ellentétben pl. az adóhivatalok esetében a kerületi székhelyek nevét szlovákul írták fel a táblákra (pl. Adóhivatal Trnava). Az autóbusz-megállóhelyekre számos településen már a törvény elfogadását megelőzően is sok helyütt kitették a magyar nevet, a Szlovák Államvasutak viszont továbbra sem engedélyezi a magyar nyelvű állomásneveket. A hatóságok magyar nevében szereplő településnevek problémája a magyar etnikai területen kívül fekvő települések magyar megnevezésével kapcsolatos gondokra hívja fel a figyelmet. A kisebbségi nyelvhasználati törvény 4. § (5) bek. értelmében a szakmai publikációkban, a tömegkommunikációban és a magyar nyelvet is használó közigazgatási szerveknél a geodéziáról és a kartográfiáról szóló törvény értelmében standardizáltnak tekinthető szlovák földrajzi nevek mellett a meghonosodott kisebbségi nyelvű nevek is használhatók. Vizsgálataim azonban azt mutatják, hogy ezek tekintetében is nagy változatosság figyelhető meg - amellett, hogy nem tisztázott, mit kell meghonosodott névnek tekinteni -, elég, ha csak a tanulmányban is említett állami pedagógiai intézeti településnév-jegyzékre utalunk (egyéb példákat I. Szabómihály 2011a, 2011b). Az ENSZ földrajzi nevekkel foglalkozó szakértői csoportja (UNGEGN) által kiadott standardizációs kézikönyvben (Manual 2006) D. J. Orth foglalta össze az ún. „nemzeti” standardizálás folyamatát és elveit (Orth 2006). Ennek a folyamatnak a jelen tanulmányban leírt standardizálások közül egyik sem felel meg teljes mértékben, mégis leginkább a 2011-es közelíti meg, elsősorban azért, mert korlátozott mértékben ugyan, de vizsgáltuk a helyi használatot, valamint a névformák előfordulását régi és mai szö29. A magyar változatot jelen tanulmány szerzője készítette. A jegyzéket I. https://lt.justice.gov.sk/ Attach me nt/Spr%C3%Alva%20pr%C3%ADIoha%20%C4%8D%20%201_docx.pdf?instEID=l&attEID=50600&docEID=281915&matEID=5736&langEID=l&tStamp=20121126163608587 162
