L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
7. Oktatásügy - pedagógusok elhelyezése, a diákok tanulásának megoldása
Oktatásügy - pedagógusok elhelyezése, a diákok tanulásának megoldása Amely községbe pedig esetleg nagyobb csoport menekült érkezett saját tanítójával, tegyék lehetővé, hogy a menekülők gyermekei a község iskolájában - váltakozó rendszer segítségével - saját tanítójuk által oktattassanak. A menekülők gyermekeinek nevelés-oktatásával és gondozásával mérhetetlen szolgálatot teszünk egyúttal hazánknak is.219 Az elemi iskolás gyerekek oktatásának megoldásával kapcsolatban is sok gyakorlati útmutatást tartalmazó híreket találunk a lapokban. Lévai vonatkozásban a gyakorlati kérdésekről, mint például a beiratkozás, elhelyezés, a tanerő biztosítása stb. az alábbiakat közölték: Tomcsányi János kir. tanfelügyelő Léván jártában megoldotta az erdélyi menekült gyermekek beiskolázásának kérdését. Bartha Mózes kiskapusi ált. el. iskolai tanító Léván tartózkodik, őt bízta meg a gyermekek tanításával. A barakk tábor egyik helyiségében rendeztek be a gyermekek számára iskolát a kellő kényelemmel, itt fognak iskolába járni a gyermekek. - A megoldás igen okos és tapintatos dolog, dicséretet érdemelnek az intéző körök érte.220 Nem minden menekült diák, elsősorban a falvakba került családok esetében volt meg a lehetőség arra, hogy a középiskolás gyerekek helyben folytathassák tanulmányaikat. Ezzel a témával is foglalkoztak a lapok, így átfogó képet kaphatunk a felmerült problémákról és azok megoldásáról. Mivel a Felvidéki Újság októberi számában megjelent hosszabb írás minden lényeges kérdést érintett, teljes terjedelmében közöljük: Az Erdélyből menekültek sok égető problémája között nem utolsó helyen áll a középfokú iskolákba járó menekült gyermekek továbbtanulásának kérdése. Igaz ugyan, hogy a közoktatásügyi kormány helyes és okos intézkedéséből kifolyólag a menekültek gyermekei bárhol és bármely iskolába beiratkozhatnak, hogy tanulmányaikat folytathassák. Valószínűleg tandíjmentességben is fognak részesülni s a tanári vezetés mellett működő iskolai segítőegyesületek jóvoltából könyvekkel s egyéb iskolai felszereléssel is ellátják őket. De lehet-e, szabad-e az ilyen szerencsétlen fiúktól és lányoktól a felvételt megtagadni azzal a megokolással, hogy - nincsen hely? A közoktatásügyi kormány jelentkezésre szólította az Erdélyből menekült tanárokat. Rendelkezik velük. Alkalmazhatja őket. Miért ne lehetne ezeknek a tanároknak a kirendelésével és alkalmazásával az egyes intézeteknél a nagyobb tömegben jelentkező erdélyi menekült tanulók számára párhuzamos osztályokat fölállítani s őket igy biztosítani, hogy tanulmányaikat zavartalanul folytatva, a testében, lelkében megtépett magyarság jövője számára el ne kallódjanak? Azt gondolom, ez van olyan fontos kérdés, mint az élelmezés kérdése. Mert az élelemnél sok mindenről lemondhatunk, le is kell mondanunk, de éhen - valószínűleg nem pusztulunk. Hanem ha a magyar ifjúság nagy kontingense előtt zárjuk be az iskolák 219 Menekült óvónők, tanítónők és tanítók figyelmébe. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 24. 3. p. 220 Erdélyi menekültek tanítása. Lévai Őrálló, 1916. október 5. 4. p. 87
