L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
4. A menekültek fogadása és elhelyezése
A menekültek fogadása és elhelyezése A menekültek orvosi ellátása ideiglenes lakóhelyükön vagy ingyenes volt, vagy pedig jelentős kedvezményeket kaptak a helyiektől. Kemény Ede komáromi fogtechnikus hirdetésében például hosszabb ideig szerepelt egy külön bekeretezett rész, amelyben arról, tájékoztat, hogy „Erdélyi menekülteknek ingyen foghúzás. Egyéb munkáknál nagy árengedmény.” 4.2. A menekültek állatainak elhelyezése A menekültek egy része, akinek erre lehetősége volt, magával hozta a vonaton háziállatait is, baromfit, sertést, tehenet stb. A tehenek nagyon fontos szerepet töltöttek be a menekültek élelmiszer-ellátásában, mivel általuk biztosítani tudták a gyerekek tejjel való ellátását. Más alapvető élelmiszerekhez hasonlóan a tej beszerzése 1916-ban már nem volt egyszerű dolog Magyarország városaiban. A menekülteket fogadó és a velük kapcsolatos ügyeket intéző helyi bizottságok az állatokkal érkezett gazdálkodó menekülteket lehetőség szerint igyekeztek falura, vagy pedig gazdálkodó családokhoz irányítani. A városba került gazdák - mivel nem tudták biztosítani állataik részére a takarmányt - sok esetben kénytelenek voltak túladni rajtuk. A Szakolcán elhelyezett menekültek tehenei is erre a sorsra jutottak: Szakolcáraf hó 5-én este 31 erdélyi menekülő érkezett, csekély kivétellel mind vasutas családok tagjai, asszonyok és gyermekek. A családfőket saját felsőbb hatóságuk vasúti szolgálatra visszaszólította Erdélybe. ... Érkező honfitársainkat az állomáson Czobori Károly polgármester és özv. Mayer Károlyné úrnő vezetésével a helyi Vöröskereszt Egylet választmánya és a megjelent közönség szeretettel teljes, mély fogadtatásban részesítette (...) Másnap a városi hatóság elszállásolta őket az üresen álló lakásokban. A menekültek magukkal hozták ingóságaikat, a számukra hatóságilag kiutalt liszt és gabonakészletek nagy részét, néhány tehenet, malacot és baromfiakat. Házi álltjaikhoz nagyon ragaszkodnak, különösen kis gyermekeik tej szükségletére való tekintettel. Teheneiket azonban, mint halljuk, kénytelenek eladni, mert nem képesek a városban beszerezni elegendő takarmányt.134 A Trencsénbe érkezett több száz menekült esetében is hasonló problémákkal szembesültek, mivel a lakások biztosítása során a helyiek nem számoltak azzal, hogy a menekültek háziállatokat is hoznak magukkal. A lapokban megjelent hírek szinte kivétel nélkül az egy szál ruhában, a legszükségesebb dolgokat összekapkodó, egyik pillanatról a másikra menekülni kényszerülő emberekről szóltak. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a helyi bizottságok háziállatokkal nem számoltak. 134 Erdélyi menekültek. Nyitramegyei Szemle, 1916. október 15. 5. p. 60
