L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Fürdőigazgatóság.......................K 300,Schlesinger Richárd...................K 250,Schulz Ede...................................K 100,Lichtenstein Bernât...................K 100,László Sándor.............................K 100,Szold Mór.....................................K 20,Frideczky Barna...........................K 20,Steinitz Frigyes.............................K 10,Pöstyéni Újság...............................K 10,Összesen.....................................K910,Pöstényi Újság - Pöstyéner Zeitung, 1916. szeptember 4. 1. p. A vérző sebek. Pöstyén az erdélyi menekültekért A Pöstyéni Újságnak az erdélyi menekültek javára megindított gyűjtése a héten 672 koronát eredményezett. Az újabban befolyt adományokat itt részletezzük: Pöstyéni Takarékpénztár............200,- K Fuchs Miksa...................................200,- K Gyulai István gróf............................100,- K Weisz Endre dr. ..........................100,- K Munka Alajos....................................50,- K Meth József........................................10,- K Steinitz Jenő dr....................................10,- K Birkhofer Cili.......................... 910,- K Összesen:.....................................672,- K Múltheti gyűjtésünk....................910,- K Összesen..................................1582,-K Ezzel hálás köszönetét mondva a Pöstyéni Újság közönségének nemesszívű, hazafias áldozatkészségéért lezárjuk gyűjtésünket. A fent kimutatott összeget megfelelő felhasználás végett átadjuk Nyitra vármegye főispánjának, aki az egész vármegyére kiterjedő hivatalos apparátust megszervezve a gyűjtési akciót a maga részéről is megindította. A pöstyéni járás főszolgabírája a következő felhívással fordul a járás hazafias közönségéhez: A pöstyéni járás főszolgabírójától 7277 SZ./1916. Lángol délkeleti határunk. A magyar eget festik vérszínűre azok a gálád tüzek, amelyeket rabló szomszédaink gyújtottak meg fölöttünk. Az égő zsarátnokok borzalmai elől futva menekülnek testvéreink az ország belsejébe abban a reményben, hogy a szív tájékán legforróbb a vér és legdúsabb forrását találják meg a szeretettel teljes gondoskodásnak. Üszőkké, hamuvá változott, egy szemrebbenés alatt veszett el, hacsak múló időre is, az a magyar világ, amely évszázadokon át őrzött minket a keletről fenyegető barbár veszedelem ellen. Ezek a magyar testvéreink lettek földönfutók, ezek menekültek az ország belsejébe, csupa tehetetlen, könyörületre érdemes fajunk, vérünk, tisztes aggastyánok, asszonyok, gyermekek. Mert a férfiak fegyverben állanak és helyettünk védik a mi ősi hazánkat. 406
