L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Ott is fogták, el is látják. Meghallotta ezt az egyik szomszédasszony, Doppler Regina (Virágvölgyi út 4. szám). A példa - néha a jó példa - ragadós és ő is kijelentette:- Nekem is van egy felesleges szobám. Egy ilyen szép kis leányt én is elvállalnék. Megmagyarázták neki, hogy nagyobb jótétemény az, ha valami kisgyerekes asszonyt vesz magához. Elvégre, ha van egy felesleges szobája, lakhatik abban néhány apró gyermek is. Kikerestek neki három apró gyermeket és az anyjukkal együtt elvitték a lakására. Doppler Regina befogadta őket és ma is ott vannak nála. Itt nincs frappáns csattanó, egészen egyszerű história ez, de azért szép, megírásra méltó. Csattanóval azért mégis szolgálhatunk. Ha már arról Írunk, ki hogyan fogja fel a „mentés” lelkiismereti szükségét, hát ezt is ide írjuk: Egy előkelő hölgy állított be a szerkesztőségünkbe avval, hogy ő is befogad menekülteket.- Kérem, Írják ki a lapba, - mondotta, hogy én is felajánlok egy szobát. Még pedig a szalonomat. Még megkockáztattuk.- Talán nem kellene éppen a szalont.- Nem, nem - szabadkozott az általánosan ismert nevű hölgy - a szalonomat. Én azt akarom, hogy jól érezzék magukat nálam, minden kényelmük meglegyen.- De egyszerű emberek ezek és éppen most, így nincsen nagy igényük.- Csakhogy én kikötöm azt, hogy én hozzám vagyonos, úri menekültet adjanak.- Azok meg amúgy is el tudják látni magukat. A szállodát is meg tudják fizetni.- Hát hiszen én sem ingyen ajánlom fel a lakást. Fizessék meg, ha az én szalonomban lakhatnak. Még méltatlankodott is, hogy ezt nem találjuk természetesnek. Természetesnek csak azt találtuk, hogy nem tettük be a lapba ajánlatát. Aida Nyugatmagyarországi Hiradó, 1916. szeptember 13. 3 p. ___— Ai erdélyi állatállomány megmentése. Ismeretes, hogy a kormány egy bizottságot szervezett, „Hadi állatvédő bizottságot,* melynek az a feladata, hogy a menekülő_erdélyi gazda tél naptáron vegye át a fenyegetett vidékről elhajtott állatokat és ezzel védje meg őket az alkalmi üzérek uzsorájától. A bizottság már megkezdte a működését, de persze nem tudta, nem is lehetett megakadályozni, fogy nagyon sok esetben vissza ne éljenek lelkiismeretlen emberek a menekülők szorult helyzetével. Az erdélyi állatállomány számottevő része^bizony uzsorások kezébe került, mert a. menekülők első ijedtségükben majdnem irigyen vesztegették el állataikat íppen úgy, mint gadasági és egyéb folszereáési tárgyaikat, melyeket szállitási eszközök hiányában nem tudtak magukkal hozni. A Magyar Gazdaszövetség arra kérte most a kormányt, hogy az állatok átvétele helyett 372
