L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet van, akiknek támogatása különös gondosságot igényel. Az ellátás tekintetében úgy intézkedett a városi hatóság, hogy a menekültek a népkonyhából kapják az ebédet a részükre kiadott ételjegyek alapján, ezenkívül minden személy fejenkint és naponkint 2 koronát kap, a gyermekek részére pedig ugyancsak fejenkint és naponkint 1 koronát fizetnek. A legnagyobb nehézséget a gyermekeknek tejjel való ellátása okozza, hiszen köztudomású, hogy tejhez még a pozsonyi lakosság is a legnagyobb nehézségek között - sokszor a tejesbolt előtt órák hosszát való várakozás után - jut. A menekültek ügyével foglalkozó városi tényezők ép ezért most a tejnagykereskedőkkel tárgyalnak és reméljük, hogy ez a kérdés is mielőbb megfelelő megoldást fog találni és kell is találnia, mert a gyermekes családoknak ebben a legfontosabb táplálószerben sem szabad hiányt szenvedniük. A menekültek névjegyzékét s elhelyezésüket tartalmazó kimutatást három példányban elkészítették a belügyminiszter, a polgármesteri hivatal és a rendőrkapitányság részére. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 12. 5. p. Az erdélyi menekültek bejelentése A rendőrség felhívja mindazon háztulajdonosokat és a lakásadókat, akiknél erdélyi menekültek szállottak meg, hogy a bejelentéseket múlhatatlanul teljesítsék, mert ellenkező estben a bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt szigorú kihágási büntetésben részesülnek. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 12. 6. p. Jó szívek Mint az iskolás tankönyvekbe a követendő példákat, úgy kell nekünk most leírni azt a néhány - bizony, csak néhány - esetet, amikor megnyílik az egyszerű emberek jó szíve. Hogy bajbajutott sok százezer magyar ember, ez még talán a kisebbik tragédia, az igazi baj ott van, hogy nem tudunk gyorsan és alaposan segíteni mindenkin. Ha mindenki tenne valamit, ha mindenki tenne valakiért! - de hát az már öreg közhely, hogy a legtöbb gazdag ember szíve nem mozdul meg. Erdélyi menekültek éheznek és fáznak? A gazdag ember kivesz az erszényéből 100 koronát, odaadja és azt hiszi, megtette a kötelességét. Pedig így sok könny marad letörületlen. Én láttam a menekülteket első nap és láttam őket két hét múlva. A menekült vonatok mellé szuronyos őröket állítanak, hogy a kíváncsi embereket távol tartsák. Hej, pedig inkább ki kellene küldeni mindenkit, nézze meg, mi az, földönfutóvá lenni pár óra alatt, nyitott vasúti kocsikban utazni hetekig öt-hat gyerekkel. A gyerekek. Két hét előtt még játszani láttam őket. Ma vánkosokba, rongyokba csavarva feküsznek, a fele beteg már. Ezt látni, észre kell venni mindenkinek. De sok kemény szív puhulna meg hamarosan. Vannak azonban igen szép esetek. Egy pozsonyi történetet elmondunk, csak egész röviden. Geisler Lisbettet - az Ország-út 47. szám alatt laknak - elküldte az édesanyja a vasúti állomásra, valami rokont várni. A rokon nem érkezett meg, de Lisbett, mikor hazatért, mégsem jött egyedül. Egy szép fiatal leány jött vele. Az édesanyja csodálkozva nézett az idegenre.- Ki ez a leányka? Lisbett megmagyarázta:- Erdélyi menekült. Kertész Gizella a neve, tizennyolc éves. Nincs senkije. Én kint találtam az állomáson, szomorú volt, kisírtak szemei, hát hazahoztam. 371
