L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy távollétükkel kitüntessenek bennünket. A fölösleges idegenekről szóló belügyminiszteri rendelet már félesztendős és nálunk még mindig hemzsegnek ezek az idegenfajtájú emberek, mikor magyar testvéreink az első lehetőségre útnak indulnak. Eddig nem hallottunk, hogy a rendőrség foganatosította volna az elutaztatást s ez az oka, hogy itt bujkálnak, és elutazásukat minduntalan halogatják. Felhívjuk erre a rendőrség figyelmét. Nagyszombati Hetilap, 1917. március 30. 1 p. 19.15. Pozsony: Nyugatmagyarországi Híradó; Pozsonyi Gazda Segítsük az erdélyi menekülteket! Most nincs ideje a szép frázisoknak. Most csak egész röviden avval kezdjük, hogy Erdélyből ezer és ezer magyar menekül, akiknek hajlékot kell adni. Kik ezek a menekülők? A színmagyar lakosság, az intelligencia, tanárok, bírák, földesurak, az erdélyi magyar nemesség, aki nem várhatja be, amíg a betört vad horda vérfürdőt rendez otthonukban és a kiürítések olyan gyorsan történtek, hogy a legtöbben még a legszükségesebbet sem tudták magukkal vinni. A magyarság egyik legértékesebb része, a legmagyarabb lelkű intelligencia, édes testvéreink tízezrei bolyonganak szerte az országban hajlék nélkül Kis gyermekekről, csecsemőkről, védtelen nőkről és öreg férfiakról van szó, akik érettünk szenvedtek. Segíteni kell rajtuk, nekünk kell segíteni, akik meleg otthonunkban vagyunk, akiket a háború csak lelkileg gyötört meg eddig: Pozsony városa feltárta mindig a szívét, ha baj szakadt valahol valakikre. Pozsonynak meg kell mutatnia most is, hogy amikor ezer és ezer magyar család bajba jutott, hazafiúi és emberbaráti okokból segíteni akar. Már a tegnapi nap láttunk itt városunkban brassói és más erdélyrészi menekülteket, akiknek egyelőre nincs céljuk, útirányuk. Hamarosan meg fogják szervezni a menekültek segélyezésének ügyét. Mennyi gazdag ember, hány nagyúri lakás, üres palota, a megyében mennyi kastély van, valahogy meg kel szervezni nekünk magunknak és magunktól, kik hajlandók, hol és hány erdélyi földönfutót ellátni. Pozsony nyissa ki a szívét, nemesebb és hasznosabb, fájdalmasabb és parancsolóbb szükség nem volt erre. Pénzt és lakást kell megajánlanunk. 353
