L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az ide utalt menekültek legyenek Pozsony vendégei, ha gyermekek vannak köztük, gondoskodjunk számukra tejről, élelemről. Bármilyen terhet ró is ma mindenkire a napi élet, mi nem szenvedünk, az isten gondviselése megkímélt bennünket a háború közvetlen borzalmaitól. Öleljünk magunkhoz egy csomót Erdély menekültjeiből. A legszínmagyarabb magyarok állnak tanácstalanul, hajléktalanul, az erdélyi úri középosztály van rászorulva a nemzet áldozatkészségére. Pozsony annyit adott már, de mindig adott. Pozsonynak van néhány olyan szervező talentuma, aki a legnagyobb sikereket el tudják érni, ha társadalmi úton kell jótékonyságot gyakorolni. Itt sürgős segítség kell. Ha más városok eddig elmulasztották, adjunk példát mi. Erdély értünk vérzik, követelnünk kell a magunk számára áldozatrészt. Pozsony soha nem maradt hátul, nem baj, ha egyszer vezet is valamiben! Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 2. 1. p. A háború aktualitásai (...) a magyarországi románság azonban, teljes bizalommal és megnyugvással vallhatjuk ezt a meggyőződést, nem fogja magáénak vallani azt a kárhozatba döntő mámort, mely Románia vezető politikusainak lelkét megmételyezte. Erdély románjai teljesen tisztában vannak azzal az értékkel, amelyet a magyar államhoz való tartozás érzete számukra biztosit: szellemi vezetőik siettek hűségnyilatkozatukkal megpecsételni sorsokat, magyarországi román népünk fiai pedig már két év óta hősiesen ontják vérüket a magyar állameszme diadaláért. A sorstragédia új fordulata, a háború keserű meglepetése kétségkívül kemény próbára teszi türelmüket, de a lelki összeütközés eredménye nem lehet kétséges: a hűség és becsület küzd itt a frivol és becstelen álnoksággal. Magyarország hű románjai nem fogják magukat szemfényvesztő hazugságok által megtéveszteni, mert érzik az erdélyi rögből kiszívott élet végzetes szerelmét, érzik testvéri küzdelmeink forró lázát és nem fogják feledni, hogy mivel tartoznak a hűséges, gondos, vérrel és könnyel áztatott anyaföldnek... Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 2. 3. p. Pozsony város polgármesterének felhívása. Polgártársak ! Erdélyből menekülnek véreink ! Mintegy 860 családot Pozsonyban kell elhelyeznünk! El kell éket látni fekvShellyel, élelemmel 1 A város rendelkezésre bocsátja sajnálatra méltó honfitársainknak mindazokat a hivatalos helyiségeket, amelyeket nélkülözhet. — De ez mind kevés ! Polgárságunkra számítok midőn esdve kérem, adják rendelkezésemre nélkülözhető helyiségeiket, a menekültek időleges elhelyezésére, adakozzanak, áldozzanak a nyomor enyhítésére. A lakásbejelentéseket valamint az adományokat köszönettel fogadom és nyilvánosan nyugtatom. Polgártársak! Mutassuk meg most is, hogy helyén van a szivünk és hogy jól számit az, aki a pozsonyiakra számit 1 Pozsony, 1916 szeptember 1. A polgármester. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 5. 4. p. 354
