L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet f. Póka József 1 K. Farkas András Ferene 1 K. Farkas András újházi 1 K. Peterke Dávid 1 IC Péterke latvánué újházi 1 K. Ifj. Peterke Andráané BO í. Veres JailöS—Ír K, Mokos István 1 K. Gábor Géza 60 f. Karkas Mátyásné 60 f. Peterke János Máét 3 K. Peterke Vilmos 3 K. Peterke Jónásáé 3 K. Veres Mátyás 1 K. Ország András iíj. 1 Kulcsár Péter 40 í. Farkas Eszter 20 í. Nagy István 20 f. Peterke Jónás i IC Király Mátyás 60-Fajkos Ödön 3 K. Park as Lajosné 30 f. Jakab jt-.ros 2 K. Jakab Jnlis 80 f. Mokos András 50 f. Dávid András 2 K. Dávid István 60 f. Mikes András i K. Jókai János 1 K. Farkas Mátyás 30 f. Mikes István 2 K. Juhász Lajos 1 K. Hasznos Lajos 2 K, Géczi János 60 f. Kuczi István 1 K. Simonyi István 20 t. Papp ^András 1 K. Brakó András 2 K. Özv. Mokos Istvánná 60 f. lihriu Vilmos 1, K. Nagy Károly 1 K. László K. 50 f. Peterke Lajos 1 kor. Mokos Józsefne 20 f. Lévai Őrálló, 1917. január 4., 3. p. A román uralom idejéből Ha hiú ember volnék, sokáig eltetszelegnék magamnak, hogy „becses” nevem alatt nyilvánosságra került a Kedves kollégához intézett egyszerű levelem, de így csak örülni tudok azon, hogy tartalmának csekély részével is valamennyire szolgáltattam a nagy közönségnek s hálás vagyok a kedves Kollégám iránt, hogy nekem ezt az örömet osztályrészül adta, hiszen mi papok olyanok vagyunk, mint az égő gyertya (ez most drága igaz), nem magunkért, hanem másokért lobogunk el, s minthogy az a tulajdonság még van bennem is, ha némi érdeklődést kelthetek soraimmal, szívesen állok az „Őrálló” rendelkezésére. A politikai élettől eltekintve, legaktuálisabb kérdés ma a székely nép ügye, s bár ne is kerülne le az a kérdés a napirendről addig, amíg a romok eltakarítva, a veszteségek kipótolva, a könnyek letörülve s a szenvedés okozta sóhajok eloszlatva nem lesznek, megérdemli ez a nép a gondosságot, századokon keresztül állott ott a keleti határszélen, mint szikla bástya a keleti bevándorlás ellen, az idegen elemet, a maga izolált egyedüliségében nem tűrte, vagy magába olvasztotta, vagy kilökte magából. Ma már mesének illő beszéd az, a mi velem gyermekkoromban történt, hogy Háromszéken, Zabolán 12 éves koromig eleven zsidót nem láttam, akkor is egy szeszgyárkezelőhöz volt először is szerencsénk, ma már az emancipátió és az általános kultúra terén lerontotta az elfogultság és felekezetiesség válaszfalát, de a nagy réseken a nyugati áramlattal betört az internacionalizmus, a kozmopolitaság, s ezek csillogó köntöse alatt kezdett már a székelység a vármegyei magyarsággal együtt ősi erényeikből, nemzeti jellegükből kivetkezni. A legendákba illő előhozakodás az is, hogy az én apai nagyapám soha a falu határán túl nem volt, szekerében egyetlen vasdarabot nagyító üveggel sem lehetett találni, írni nem tudott, csak rovásírással, olvasni csak a bibliából s a templomi énekeskönyvből, a Rákóczi nagy gradualjából tudott, pedig nemes ember volt, I. Rákóczi György 1665-ben dálnoki előnéwel nemesítette a családot, azután Bethlen Gábor az összes erdélyi református papokat és mégis megmaradt szerény egyszerű tipikusságában, mert a saját faluja megadott mindent, amire háztartásának szüksége volt, munkaeszközeit, járműveit, ruha és élelmicikkeket részint maga készített, részint a család állította elő. Ezt a tipikus vonást csak annak illusztrálására jegyzem ide, hogy a székely nép a világtól való elzártságában a maga természet adta eszével tudott segíteni magán, ez a jellemvonás öröklődött apáról fiúra a mi szilárdította a faji érzést benne, mint hajdan a zsidónép magát tekintette Isten választott népének s ezért büszke volt székely voltára s megkövetelte bármely világ szegletbe sodortatott el, hogy ezt ismerjék el mások is. Minthogy többnyire 329
