L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet A m. kir. belügyminiszter úrtól távbeszélőn vett értesülés szerint a vármegye területére 2000 erdélyrészi menekült fog érkezni, kiknek elhelyezése és élelmezése kérdése lesz megoldandó. A miniszter úr kilátásba helyezte, hogy fejenként 1-1 korona segélyt fog kiutalni, bizonyos mennyiségű lisztet is, - de zsírt nem adhat, tehát szükséges, hogy az ellátatlan menekültek a legnagyobb takarékosság figyelembe vétele mellett élelmeztessenek, mert hús és zsír tekintetében a helyi piacokra vannak utalva. Általában meg kell jegyeznem, hogy a hadi helyzetre való tekintettel, hosszabb időt kell számításba venni addig, míg a hajléktalanná vált erdélyrésziek - kiknek száma még növekvőben van - elhagyott otthonukba visszatérhetnek, ezért a társadalom irányításában oda kell hatni, hogy a jótékonyság ne merüljön ki az érkezők egyszeri fényes megvendégelésében, de a részvét és szeretet melegét, az áldozatkészséget érezzék mindaddig, míg arra rászorulva vannak. Ismerjük a fellángolás tüzét, mely sok oknál fogva messze világít eleinte, de szikrája nem ég soká, az elszunnyadó parazsat éleszteni kell, ha melegét élvezni akarjuk. Ezután felhívja az alispán a hatósági közegeket, hogy a menekülteket érkezésük alkalmával haladéktalanul vétesse számba, állapítsa meg az ellátatlanokat, gondoskodjék arról, hogy lehetőleg társadalmi állásuknak eddigi életmódjuknak és foglalkozásuknak, vallásuknak megfelelő helyen, együttesen vétessenek gondozásba falusi földmives emberek is lehetőleg a velük egy műveltségi fokon álló gazdákhoz irányíttassanak, mert ily környezetben esetleg nagyobb gazdaságokban - hol úgy is hiányzik a munkáskéz, vagy mint házi cselédek, hamarább találnak díjazással egybekötött munkát, ott jobban hasznosíthatják erejüket, mégis könnyebben feledik el bánatukat, jobban megnyugszik szomorú lelkűk. Ez alkalommal nem mulaszthatom el figyelmét felhívni arra, hogy a menekültek között fog akadni olyan is, ki a közbiztonság megvédése érdekében állandó felügyeletet, rendőri ellenőrzést igényel, mert ahhoz szokva van. A közbiztonsági közegeket, a lakásadókat utasítsa, hogy ezen körülményt kísérje éber figyelemmel és minden esetben tegyék meg jelentéseiket, hogy a szükséges óvintézkedések és megtorlások elrendelhetők legyenek. x Ezen felhívás, körrendelet minden sora megérdemli a figyelmet, különösen abban a részében, mikor a közjótékonyság gyakorlására tereli a figyelmet. Sajnos, de úgy van, hogy a jótékonyság gyakorlása sokszor kimerül „egyszeri fényes megvendégelésekben” - máskor pedig hoppon marad a segélyre szorult. Ezt az efemer életű fellángolást láthattuk a sebesültek megvendégelésénél, önkéntes ápolók jelentkezésénél, szóval a háború alatt sok jótékonykodásnál. Volt eset rá, midőn egyik-másik provinciális helyen több volt az önkéntes betegápolónő, mint a beteg katona száma. Ma meg alig lehet egyet-kettőt fogni a nemű munkára. Eleinte sülthús, tyúkhús, kalács járta, ma már a jó szóból is kevés jut a szegény sebesült katonáknak. Az erdélyi menekülteket is terített asztal és azon minden jó fogadta, ígért a bizottság fűt-fát. Napi 2 korona ellátást személyenkint. És íme, a miniszteri rendelet csak egy koronát helyez kilátásba. Pedig a jótékonyság forrása itt is hamar ki fog apadni. Nagyon időszerű az alispáni felhívás komoly hangja és figyelmeztetése. Mindent helyén, idejében és módjával kell cselekedni. Birtha József Lévai Őrálló, 1916. szeptember 14. 1-2. p. 323
