L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Amikor jöttek, szeretettel fogadtuk őket, úgy mint kevés helyen másutt. Akik már eddig elmentek, azok könnyes meghatottsággal köszönték e magyar vármegye magyar érzését és magyar vendégszerető gondoskodását. Most, hogy vándorúinak indulnak megint, érezzék még a búcsúzáskor is azt, hogy olyan magyar vármegyében voltak, ahol csak azzal a gondolattal fogadták őket: pótolni azt, amit vesztettek, letörölni könnyeiket. Ügy menjenek haza, hogy védettek legyenek a tél és az otthoni nehézségek ellen. Vándordíjukban ne dideregjenek, ne vegyék észre, hogy már tél van, és a hideg ne feledtesse velük azt a melegséget, amellyel itt gondjaikat viseltük. Komáromi Újság, 1916. október 26. 1. p. Az erdélyi menekülteknek Freystadtl Zsigmondné 1 nagy férfi kabátot, 2 női szoknyát, 2 zsebkendőt küldött a kultúrpalotába. Hálás köszönet érte. Komáromi Újság, 1916. október 26. 5. p. Művészestélyünk elszámolása Az erdélyi menekültek javára rendezett művészestélyünkön a bevétel 1474 k 50 f, a kiadás 429 K 53 f. volt, tehát 1044 korona 97 fillér tiszta jövedelmet értünk el, mely összeget a mai napon az erdélyi menekültek segélyezésére Kürthy István főispánnak küldtünk meg. A részletes elszámolás a következő: Bevételek: Jegyekből 970 K, 50 fi, felülfizetésekből 483 K, műsorból 21 K. Összesen: 1474 K 50 f. Kiadások: A szereplők tiszteletdíja: 260 K, egyéb rendezési kiadások 53 K 60 fi, nyomtatványokra és portókra: 79 K 53 fi, kocsifuvarokra 17 K 40 f, reklámtáblákra 10 K, vegyes kiadásokra 9 K. Összesen: 429 K 53 f. Jövedelem: 1044 K 97 f. Összesen: 1474 K 50 f. Komáromi Lapok, 1916. október 28. 4. p. Nyolc héttel a román hadüzenet után ugyanazon a napon, talán ugyanabban az órában, amikor a román koronatanácsos királyi szentesítést kapott a szövetségi árulás, a német és bolgár seregek bevonultak Románia legnagyobb - és már egyetlen - tengeri kikötő városába Konstanzába. A rövid nyolc hét, amióta sorsunk új ellenséget vetett utunkba, úgy tűnik fel, mintha álomszerű gyorsasággal vetette volna fel a tragikus események tüneményszerű változatait. Az orvtámadás óta, amely az árulás seregeit behozta szent határainkon, a nehéz órák óta, amióta Erdély megriadt népe hozzánk futott hajlékért, a drámai fordulattól, mely reszketésbe vitte erdélyi földünk szívét, szédületes iramban jöttek az új események, nekünk mindig kedvezőbbek, fáradt, fásult szívünknek mindig kedvesebbek. 302
