L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Erdélyi menekültek Komáromban (Jönnek a szomorú vonatok. - menekültek az Erzsébet szigeten. - Amikor a vihar lecsapja a madárfészket. - Cipőt a gyerekeknek! - A megmentett drágaságok. - Aki harmadszor menekül.) Amit eddig csak újságokból, vagy hallomásból ismertünk, a menekültek szomorú csoportja Komárom utcáin is megjelent. A földönfutóvá vált erdélyi menekültek közül lapunk zártáig, szerda estig mintegy 450 érkezett meg városunkba, akiknek elhelyezéséről azonnal gondoskodtak hatóságaink. Komárom körülbelül 3000 menekült elhelyezéséről fog gondoskodni. A komáromi pályaudvaroknak újabb szenzációk akadtak. A sebesültszállító vonatok mellett most elvonuló menekülteket vivő vonatok is haladnak át. Az állomáson állandóan permanenciában van a hölgybizottság, amely az állandó menekültek élelmezését látja el. Városunkban elhelyezendő menekültek közül elsőnek az orsovai hajógyár menekültjei érkeztek, akik a komáromi Erzsébet-szigeti hajógyár barakkjaiban és a kikötőben horgonyzó uszályhajókon találnak otthonra, összesen 225-en, ezek között 55 gyermek van, mind 14 éven aluli. Ennek a félszáz gyerek gondozásának felügyeletét és tejjel való ellátását gondos körültekintéssel Félix Mici látja el, a Leányegyesület nemesszívű agilis tagja, aki fáradságot, időt nem kímélve fáradozik azon a nehéz, szinte megoldhatatlannak látszó feladaton, hogy a tejhiányban szenvedő Komáromban az 55 kis gyereknek naponta megfelelő menynyiségű tejet szerezzen. Szíves meghívására ma, szerdán délután a Komáromi Újság szerkesztősége: dr. Baranyay József szerkesztőnk és Ivánffy Géza munkatársunk megtekinthette a menekülteknek hajókon berendezett lakásait és a barakkjait a hajógyárban, ahol Félix Mici és édesatyja Félix Ferenc, hgyári szertár-főnök fogadott és kalauzolt bennünket. A nagybarakk tele asszony, leány és kisgyerek menekültekkel, akiknek a férfi hozzátartozóik a hajógyárban dolgoznak. A nagy takaréktűzhelyen tejet forralnak a kis gyerekeknek, akik hálásan tekintenek az áldott szívű gondozójukra, Félix Micire, aki szeretetteljes gonddal tart fölöttük szemlét. Részvevő szívvel panaszolja el, hogy az 55 gyereknek alig van cipője, legnagyobbrészt mezítláb néz elébe az őszi és téli időjárásnak Ezúton fordulunk a jótékony emberbarátokhoz, s a jótékony aktiók vezetőihez, tegyék lehetővé, hogy a gyermekek lábbelit kapjanak. Már is dideregve bújnak össze a hűvös, esős időben és mi lesz, ha még hidegebbre fordul, s ragály üti föl a fejét a telepen. Ott időzésünk alatt tartott éppen vizsgálatot dr. Gaál Zsigmond városi főorvos. A hajókon berendezett lakásokban a menekültek több gyermekes, vagy intelligens családjai vannak elhelyezve. Nem csak itt, de a barakkokban elhelyezett gyerekek mind tiszták, szépen megfésültek. Könnyekig megható jelenetekben nincs hiány. Egyik hajó lakásban 8 aranyszőke fürtű kis leánygyerek összekuporodva, csillogó néz reánk. Olyanok, mint a vihar által lecsapott fészek összebújt madárfiókái. Mind tiszta, kevesen mosolygó, jól megfésült Rafael angyal fejecske. Valami megnevezhetetlen bánat szúr ki a szemükből. Talán az orsovai Duna partra gondolnak, ahol színes kaviccsal oly sokszor játszottak. Ott boldogabb idők jártak, ott napsugaras volt minden, itt hűvös eső szitál és nincs cipő, a kis fázós lábaikon nem lehet kimenni a lakásból. Fölcsillan a szemük, amikor kedves arcukat megsimogatva vigasztaljuk őket, hogy csak jók legyenek, jószívű bácsik és nénik majd küldenek nekik harisnyát és cipőt. Egyik a ruhájáról, s a modoráról ítélve intelligens menekült asszony panaszolja, hogy ő már harmadszor menekült Orsováról. Kétszer a szerbek, most meg az alattomos oláhok elől. 281
