L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet csak szórványosan fordultak elő. A városban maradt még Hochmeister helyettes polgármester, Kirchgatter dr. és Kabdebó dr. ügyvédek, Schön mérnök és Schollerius lelkész is. Négy órai ott-tartózkodás után elhagytuk kísérőimmel együtt Nagyszebeni. Félnyolc órakor indultunk Budapest felé. Az utazás természetesen csak nagy nehezen ment, sokat álltunk és várakoztunk, mert menekülő-vonattal tétünk vissza, amely zsúfolásig tömve volt. Az igazgató azzal végezte előadását, hogy amíg Szebenben tartózkodott, az összes üzletek zárva voltak. A városban halotti csend uralkodott. Az igazgató felesége Nagyszebenben maradt nővérétől a következő levelet kapta szeptember ötödiki keltezéssel: „Nagysietve pár szót írok. Sok félelmet és ijedtséget álltunk itt ki. Szeptember elsején néhány ágyúgolyó zuhant a városra és kénytelenek voltunk a pincébe menekülni. A ti lakásotok eddig még sértetlen. Ma, éppen úgy, mint tegnap, erős ágyúzás hallható. Vizet nem lehet a városban kapni. Eddig még jól elláthattuk magunkat. Most már szinte egyedül vagyunk a házban és úgy dolgozunk, mint a napszámosok. A városban visszamaradottak között van Teutsch püspök két nővére is. A Teutsch nővérek a püspöki palotában laknak, ahol a plébános is tartózkodik. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 14. 2-3. p. Az erdélyi menekültekért Szokolszky Bertalan szepsii plébános az erdélyi menekültek számára hívei körében 300 koronányi összeget gyűjtött, melyet az egyházmegyei hatósághoz küldött be. Nagyon kívánatos volna ilyen gyűjtést a többi plébánia területén is megindítani, mert igen-igen sok pénzre van szükség, ha az erdélyi testvéreink szenvedéseit csak némileg is akarjuk enyhíteni. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 15. 4. p. Számolunk! Letagadta származását A mócok királya, Mert úgy kívánta az érdek S feje koronája: Megüzente a háborút Meg nem fontolt ésszel, S át is lépte határunkat Fegyveres népével. Menekült a testvér székely Mindenét ott hagyva, Puszta élet megmentése Ami őt áthatja, Jajgatva, siránkozva Meg a menekvése, Mert öldöklés s fosztogatás A háború éle. Klekner Benő Kassai Újság, 1916. szeptember 15. 3. p. 242
